Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-05-01 / 2. szám
8. oldal Egyházi Híradó Többször kíséreltek meg ellene merényletet. Amikor egy képviselő lőtt reá, akkor is folytatta beszédét, s nem hagyta, hogy a szónoki emelvény védett részébe tuszkolják. Amikor közéleti elfoglaltsága miatt nem tudott esperesi értekezletre utazni, a miniszterelnöki hivatalba kérette az espereseket. Váratlanul megszólal a távbeszélő csengője. A jelenlevők arra következtettek, hogy a geszti uradalmi intéző telefonál. Azt jelentette, hogy Erdély felől hatalmas árvíz közeledik. Mitévő legyen? Egy bizonyos gátat előre meg kellene bontani, hogy az árvíz ne zúdúlhasson a Tiszabirtokra. Mire Tisza István: "Ezt megtiltom! Ez esetben a falusi birtokosok földjeit lepi el a víz. Nekik csak ennyi földjük van. Nekünk másutt is vannak birtokaink.” Isten igazsága iránti elkötelezettség, az eklézsiáért való felelősség, önzetlenség és bölcs belátás a presbiteri szolgálat nélkülözhetetlen előfeltétele. (Papp Vilmos: Krisztus jó vitéze. Presbiteri Kiskönyvtár I. Budapest,1995.129 - 133.old.) * * * A testvértelenség következményei Mi okozza azt az idegenséget, amelyben másokat szenvedni hagyunk, aztán végül magunk is szenvedünk? Bizonyára az, hogy másokat, felebarátainkat is csak a magunk képe szerint fogadjuk el, és csak a saját előítéleteinkkel szemléljük. Azután egyáltalán nem a másikat keressük, hanem magunkat a másikban. Egyedül hagyjuk és magunk is egyedül maradunk. Továbbá bizonyára az, hogy egymást csak kölcsönösségi elv alapján fogadjuk el: "ahogyan te nekem, úgy én neked". Van egy régi alapelv, ami jellemző az emberi közösségekre. Arisztotelész szerint ez így hangzik: "Hasonló a hasonlóval társul szívesen". Bizonyos, hogy a társas életnek ez a módja köti össze leginkább egymással az embereket. De csak a hasonló embereket: a fehéreket fehérekkel, keresztyéneket keresztyénekkel, egészségeseket egészségesekkel, diákokat diákokkal, professzorokat kollégáikkal stb. Azoknak, akik "bent" vannak, ez a világ legtermészetesebb dolgának tűnik. Akik azonban "kint, az ajtó előtt" maradnak, azok kizártnak és megsebbzettnek érzik magukat. Jürgen Moltmann * * * Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Harmat a réten, Illat a virágon, Barackvirágszín sejtelem a tájon, Hogy fakad még rügy minden száraz ágon. Reményik Sándor: A legszebb szó LEVELESLÁDÁNKBÓL Kedves Tiszte/etes Úr és családja, Kedves Gyülekezet, Édesanyám azt írta nekem, hogy a templom újra megszavazta az ösztöndíjat, amit a múlt szemeszterben is kaptam. Nem tudom, hogyan köszönjem meg, ez tényleg váratlan volt és szívemből szeretettel köszönöm, hogy rám gondoltak, hiszen nagyon messze vagyok, és nagyon ritkán tudok írni magamról. Már csak egy hónap mardt ebből az évből, és most lesznek a legnehezebb heteim, mert három nagy dolgozatot kell írnom és leadnom. Ezen kívül, még be kell magolnom Petőfi "János Vitéziének első fejezetét, hiszen azt nem tanultam kiskoromban. Ráadásul több helyen tanítok angolt, amiért kapok az iskolán keresztül "credit"-et. Az egyik helyet úgy hívják, hogy "Józsefvárosi Alapítvány Tanoda", itt a tehetséges szegény és roma gyerekeket korrepetálják, hogy ne kelljen nekik "kisegítő" iskolába járni, ahonnan biztos kiesnének, és mehetnének képzés nélkül a világba. Nagyon megszerettük egymást a gyerekekkel és én is sokat tanulok tőlük, nem csak a mai magyar nyelvről, hanem arról is, hogyan tudnak felnőni olyan szörnyű környezetben, ahol tízen laknak egy egyszobás lakásban. Hálát adok az Istennek, hogy legalább ezek a gyerekek ki fognak tudni törni abból a szegénységből, és általuk, a többi kisebb testvér is a tanulást és a képzettséget fogják választani, nem az utcai csavargást. A másik hely, ahol tanítok, egy zene stúdió, ahol az énekeseknek korrepetálom az angol kiejtést, ha egy angol dalt kell énekelniük. Ezeken kivü! még kisegítek a Néprajzi Múzeumban, ahol fordítok, és film feliratokat készítek dokumentum-filmekhez. Szóval nagyon el vagyok most foglalva. Remélem, hogy önöknek jól telnek a napjaik, és hogy az Isten megáldja önöket egészséggel és békével. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm az ösztöndíjat. Úgy érzem, az én ösztöndíjam a családomnak is egy nagy megtiszteltetés. Szeretettel küldöm üdvözletemet: Hajdú Julika Budapest, 2001, április 28. Kedves Julika! Te itt nőttél fel az egyház közelében. Szinte egész gyermekkorod itt töltötted. Köszönjük, hogy így a távolból is beszámolsz eredményes tanulmányaidról. Kívánunk még magyar népünknek hozzád hasonló nagyon sok diákot, akik nem felejtik el az ősi gyökereket és azon munkálkodnak, hogy népünk fiai felemelkedjenek és értékes tagjai legyenek a társadalomnak, egyháznak egyaránt. Imádkozunk azért, hogy minden vizsgád jól sikerüljön és további eredményes tanulást kívánunk a gyülekezet minden tagja nevében. Isten áldást kérjük tanulmányaidra. Szeretettel Nagy Bálint lelkipásztor és a gyülekezet tagsága. Örülünk, hogy eredmeényesen tanulsz.
