Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-01-01 / 1. szám
Egyházi Híradó 18. oldal Pethő Tibor Ahogy én tanultam... Istenem, könyörülj meg rajta, Mert e nép igen nemes, jó fajta. Nem igaz, hogy korcs népek elfajzott gyáva kölyke Nem! Uram, a Magyar jóra született, becsületre! Istenem, csak Te vagy nekünk s nekem, Előtted vallom, hogy magyarnak születtem. Magyarnak, mint hajdan a nagy Hunyady a bátor, Aki védte Szent Fiad keresztjét országtól, határtól. A déli harangszó az "Ő" nevét kiáltja Ó Uram, Uram lehet e nép hitvány és gyáva? Akinek ősi, hősi népe így élt és virult, Hősiessége Istenért, emberért, dicsősségre gyűlt. Igaz a gyáva is ott volt, mintha nem is volna A hátunk mögött reszketve, meglapulva. Júdás jellemét, szívét magába hordva, Elárult, ellenünk fordult mikor le voltunk tiporva. így igaz! a Magyar "E" kornak védő-bástyája volt. Sajnos sok közülünk elesett, drága népünk vére hullt. Egyszerre tört reánk ármány és a fegyver, De mi álltunk és bíztunk törhetetlen hittel. Igen, utána jött! Jött Mohács, a vész a baj, Nemzetünk ajkáról sírt a gyász, a jajj, S a segítő kezünk, mi oly sok védelmet adott A mi jajj-szavunk csak süket fülekbe taplót dugott. Sárba lettünk tiporva, mint letiport nemes virág Óh, Uram! Hányszor csapott be? adott el minket a világ Nem törődve vele, hogy élünk, vagy halunk, Csak egy bűnünk volt. Hogy szó volt adott szavunk. Gyászunk már közel ötszáz éve tart, Közben elvettek tőlünk földet, hegyet, ugart. Kivágták nyelvünket, hogy ne értsük szavunk, Ne tudjuk mondani, Magyarok vagyunk. A gyáva sárga, a vörös démonnal szövetkezett, Hogy irtsák ki népünket: E dicső nemzetet, Kinek őseit, őseink védett, és jogát illeti A gyáva leszármazott a Magyart pusztítja el. Ó, Uram! ennyi bánat, kín és halál felett Csoda, ha költő népét gyalázva magára vett Lantjába szorult gyászos énekekke Hazáját, népét magával együtt temette el? Ne lássa többet gúnyát, gyalázását A drága népének, kinek hullt vére hozzád kiállt Ó, Uram! Igazság! a "TE" igazságod kell nekünk Ha nem jön áhítattal, mindannyian elveszünk. Istenünk az alkotói vagy mindenek felett "TE" ismersz minket, sorsunkat, életünket. Tudod, hogy Szent Fiad keresztjét mi vettük át, De vérünk és erőnk fogytával, nem bírjuk tovább. Ó "KI" alkottál "Ki" vagy ott a csillagos égbe Könyörülj meg rajtunk, könyörülj meg végre Küldd el kegyelmedet Ó Urunk nekünk, Hogy mint régen, mi is boldogok legyünk! Adja a Jó Isten! * * * Pethő Tibor és családja hosszú éveken át hűséges tagja volt egyházunknak. Sok magyar emberen, fiatalokon és öregeken egyaránt segítettek. Megviselte az élet, de mindaz amit versbe foglalt tükrözi az életfelfogását. Április 24-én elköltöznek családjukkal Kaliforniából, Arkansasba. Hiányozni fognak, de lélekben továbbra is velünk vannak. Isten legyen oltalmazójuk. Kedves Tibor, Anikó! Fogtok hiányozni, de lélekben Velünk vagytok! Isten áldjon meg Benneteket! * * * "Isten tud mutatni utakat az úttalanságból. Ő a sötét tegnapot ragyogó holnappá akarja átalakítani, legvégén az örökkévalóság ragyogó holnapjává." Martin Luther King. * * * Áprily Lajos VÁNDOR A nyugtalan patak lelkét szeretted, suhogó völgyek útjait követted. Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál, de mindig új szépség után futottál. Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél s megállná! egy tónál: Genezáretnél? * * * Kiss Tamás Édes Hazám Édes hazám, anyácskám, vérrel itatott földem, akit nem vettem, nem loptam és nem is örököltem, csak öledbe lopakodtam, te nyelvet, nevet adtál, köszönöm, hogy magyarnak, fiacskádnak fogadtál.
