Egyházi Híradó, 2000 (38. évfolyam, 2. szám)
2000-10-01 / 2. szám
EGYHÁZI HÍRADÓ 2000. Október - November - December Rába György: A születés ünnepe 'Az egyistenhit töltötte meg az ünnepeket olykor az egész életre visszafénylö tartalommal. A legmélyebb értelmű, legmaradandóbb hatású élő ünnepünk azonban a karácsony, a Születés ünnepe, az ígéret és kötés, melyet az emberiség kétezer éve Jézus Krisztus világrajöttéhez kapcsol. A karácsony ünnepe rég beköltözött az otthonokba, jóllehet az egyházi szertartások közösségbe szólító ereje változatlanul eleven, de még a bethlehemes játékok is a misztériumot az ajtón kopogtató emlékeztetővé sűrítették. Mégis amikor a lélekemelő ünnepet a személynek is küldött hírként családi körben üljük meg, a tartalom a formára is kisugárzik, és ez a sugárzás nemcsak az alkalmi teret, hanem az egyéni élet idejét is betölti. A karácsonynak az otthonba varázsolt ünnepe a családi élet kivételes alkalma is, a szeretetnek ez a közössége pedig a gyermeknek a személyisége egészséges fejlődéséhez oly fontos lelki egyensúly és külső-belső biztonsági élményét erősíti. Ez az az alkalom, amikor kényszerűségből, nemzedéki vagy bármely más okból messze került, de egymást szerető rokonok az ünnepre összegyűlnek. Gyermekként én is úgy éltem át karácsony estéjének vagy legalább az ünnep első napjának családi együttléteit, mint a rokoni közösség kölcsönös szeretete ismételt megpecsételtetésének élményét, s annak tudatában mélyítette el bennem, hogy nem vagyok, nem lehetek pusztán magamra utalva, és ha bárhol, bármikor egyedül találom magam, az arcot kapott, kiapadhatatlan szeretet segítő erejét érezhetem. Az egymás iránti karácsonyi figyelemben a lélek működő törvényei szerint a gyermekkori remény él tovább, immár kibontakozva, nemegyszer céltudatosan. Ki ne ismerné a naptári időpontját megelőző hetek, netán hónapok tartósan emelkedett hangulatát, melyben szeretteink, kivált az apróságok vágyait, álmait próbáljuk kitalálni, és ebben a fölajzott kedélyállapotban járjuk a várost a boldog meglepetést szerző ajándékok után? Mennyire fölhangolja a felnőttet, ha maga is váratlan juttatással a zsebében, az utolsó pillanatban kicserélheti a szerény játékvonatot egy drágább, ám föltehetően még színesebb meglepetést okozó asztali vasúthálózatra! Adni öröm, és talán a legfőbb földi jó, ami semmi áron nem vásárolható, a szeretet érzetének meggyökereztetése. Karácsony úgy teljesíti ki a lelket, hogy a személyes életté változott ünnepnek az egész esztendőre szóló lehetőségével sugározza be napjainkat.' ” Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." (Lk 1, 7679) "A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De jelenlétük csak annál valóságosabb. A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvőén részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen állapot lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét." Pilinszky János GABLEK ANTAL: KIGYULNAK A KARÁCSONYFÁK Ezernyi álom - Jézuska várás Havas úton, csillingelő szánkó; Fenyőfák illata ünnepet hirdet És a ház körül néhány szó: Közeledik a Megváltó ideje, Hisz tisztulni készül, minden lélek A templomban - felnőttek ajkán, már száll, Száll az öröm teljes ének, Bent... szaloncukor, finom beigli Őszinte áhitat, meleg szobák S a hegyekben - és lenn a völgyben Kigyulnak a karácsonyfák. 7. oldal
