Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-04-01 / 2. szám
^ W'egyházi ^hiradcjb ________ vaf 12.Oldal 1993 ÁPRILIS-MÁJUS-JÚNIUS A kis közösség minden meg-próbáltatása ellenére szépen szaporodott. Kilenc hónap után, amikor Molnár Stefi rábukkant az eladó templomra már körülbelül 60-70-en lehettünk. Az épület elhanyagolt rossz állapotban volt. Szomba-tonként kalákamunkát szerveztünk, melyen takarítottunk, festettünk. Az új templomra az előleget mintegy 10,000 dollárt Gedeon Amáliával és László Gyuláékkal együtt mi kölcsönöztük, melyet később hiánytalanul visszakaptunk. Ugyan-akkor a Refonnátus Egyesülettől köl-csönöztük a vételárat, melyet húsz év alatt törlesztettünk le. Ebben az első húsz évben rengeteg rendezvényt tartottunk. Főleg a Női Köri ebédek jelentettek bevételt. Ezt úgy oldottuk meg, hogy ebéd megajánlásra az egyháztagokat kértük fel és így jobb volt a bevétel, mert az elkészítendő anyagra az egyháznak nem kellett kiadnia. Fontos megemlítenem a házaknál tartott piknikeket Szakáléknál, Dorkáéknál, Toghiáéknál, akik most hirtelen eszembe jutnak. Abban az időben sokan a templom környékén laktak, mint mi is. Ma sokan ezek közül messze elköltöztek, gondolok itt főleg azokra akik Paradiseba mentek. Mindjárt az első évben ahogy az új templom meg lett véve, megtartottuk a templomszentelési. Az Adams Blvd.-on az egyik nagy templom gyülekezeti termében volt a bankett és talán akkor volt a Nt. Trombitás beiktatása is. A Refonnátus Egyesületnek való tartozás törlesztésében Nt. Trombitás még úgy vette ki a részét, hogy a keleten élő magyar egyházakat kereste fel és ott prédikálva gyűjtött az egyházunk javára. A másik próbálkozás az irodalmi estek szervezése volt. Művészek, énekesek, Los Angelesből és az óhazából többször is megfordultak egyházunknál, kellemes emléket hagyva szerepléseikkel. Dr. Domonkos Nándor művészeivel opera estet is tartott templomunkban. Ekkor vetődött fel a gondolat egy nagyobb gyülekezeti terem kialakítására, mert a konyha melletti terem egyre kisebbnek bizonyult. Szükségmegoldáshoz folya-modtak, s így született meg egy dupla vagy tripla garázs átalakításából a mai gyülekezeti terem. A templomon semmi változtatás nem történt, éppen úgy nézett ki, mint ahogy ma látjuk. Talán csak az orgona hangszóróit elrejtő borítás lett kicserélve, mert valamikor a "Te benned bíztunk" felírat ékesítette. Az orgonára alapot indítottak, a zongorát a Szakái házaspár adományozta, sőt ők voltak azok akik minden esztendőben a Bazárra egy arany 10 dollárost adtak. Sokat munkálkodtak és az egyházat derekasan támogatták: Bársony Jánosék, Dorka Ferencék, Guba Andrásék (Guba Zsuzsa volt az első vasárnapi iskola tanító, aki sok éven keresztül foglalkozott a gyenne-kekkel), Toghia Viktorék, Pintér Benede-kék, Paukó Józsefék, Rácz Ilona, Bus Istvánék, Starzsinszky Györgyék és rajtuk kívül még sokan mások. Az egyház anyagi megerősítésére különböző akciókat indítottak. Ilyen volt a "Centes akció", amikor mindenki alig várta, hogy leadhassa összegyűjtött centjeit. A másik hasonló az "Építkezési Baráti Kör", majd az "Orgona Alap" és a templomi székekre szerelt "Emléktáblák". A férjem, Tibor két feladatkörben vállalt magára komoly munkát. Az egyik a "Misszió" megszervezése, a másik az "Egyházi Híradó", melyet haláláig maga szerkesztett. E mindkét feladatot, gondnoksága mellett, örömmel végezte. Gondnoki tisztségét talán a "kibalanszírozó" szóvaljellemezném. Elég sok feszültség tompítását, elsimítását és megszüntetését vállalta. Az évek során a mindenkori presbitériumban, időnként komoly nézeteltérések voltak és ez számtalanszor ellenséges magatartásokhoz is vezetett, amely egyáltalán nem használt az egyház előmenetelének. Mindezekben Tibor lassan megedződött és hozzáértéssel Dolinszky Tit)or, Béky püs|)ökkel és Dr. Benkő Gézával kezelte a kényes ügyeket. Férjem végezte az egyházi levelezések többségét és elég sikeres volt a Református Egyesület biztosítási munkájában. Őszintén szerettük ezt a kis templomot és szeretem ma is, hiszen életünknek jó része hozzá kötődött. Ezt a kötődést nem lehet semilyen indokkal megszakítani, még akkor sem, ha úgy járunk mint egyszer régen , amikor már az egyháztagok megsokalták a sok rendezvényt és már nehezen lehetett rávenni őket a részvételre. Férjem ekkor kitalálta a "Láthatatlan pikniket", amelyiken nem kellett megjelenni, de illett támogatni. Akkor ez egy ötlet volt, de amilyen nagy elszóródást látunk és elidegenedést tapasztalunk ma a különböző közösségekben, félő, hogy egy napon, még állandó gyakorlattá válik. PÁSZTORI CSALÁDLÁTOGATÁS DOLINSZKY TIBORNÉNÁL Terikét május közepén látogattuk meg feleségemmel. A Lucerne Blvd. lombhullató fái, melyek ezen az égövön talán egyedül követik a négy évszak változását, teljes zöldben pompáztak, sőt egyesek még virágoztak is. Tériké háza előtt a nagy diófan mókusok hancúroztak. Befelé invitálása közben mesélte, hogy milyen ügyesen bontogatják ki a diót a héjából amikor ősszel megérik. Szinte alig marad belőle a fán, úgy gondoskodnak magukról ezek az apró állatok. Belépve kellemes, hűvös és tágas fogadó szobában foglaltunk
