Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-04-01 / 2. szám
^Megy házi íhiraddii .'A__________ÁÉÍV 2.Oldal 1993 ÁPRILIS-MÁJUS-JÚNIUS legyen. A több száz arc áhítattal nézett fel reá, de 6 még pillantást sem vetett az” összegyűlt tömegre. Égre emelte tekintetét és öntelt mosollyal így kezdett szólani: "Adjunk hálát". Ekkor több száz ember örömtelen fakó hangja zúgva mormolta: "Ámen". A templom-építő igehirdető saját fennkölt gondolatait fűzve így folytatta: "Adjunk hálát mindenekelőtt azért, mert hibátlan és ép testünk van." De amint ez így elhangzott, egy magát vonszoló béna lábú asszony egy vak emberre támaszkodva szomorúan és szó nélkül kezdett kifelé botorkálni a templomból. A saját gondolataiban gyönyörködő igehirdetőt, a lent folyó zaj nem zavarta, sőt nyelvét újra megcseppentette a hűs kámforvízzel és nagy lendülettel magára gondolva tovább folytatta: "Adjunk hálát azért, hogy szépek vagyunk és emberi elménk oly csodálatos." Ezt hallva, Rebeka, akinek elferdült álla volt és János, akinek szemei kancsín összenéztek, szégyenkezve igyekeztek mihamarabb kijutni az új templomból. Majd a többiek is mind sorra, akiknek értelmük nem ütötte meg az átlagot és fogyatékosságuk is több volt mint erényük, mennél hamarabb kívül akartak kerülni az áhítat helyéről. Emlékezzünk csak Jézus azt mondta: "Két ember ment fel a templomba: egy farizeus és egy vámszedő". Két egyforma ember és mégis, milyen különböző. A farizeus megállt a csodálatos Jeruzsálemi templom közepén és önmagától eltelve így imádkozott: "Isten, hálát adok neked , hogy nem vagyok olyan mint a többi ember: rabló, becstelen, parázna, vagy mint ez a vámszedő is". A kegyes zsidó ember, naponként hálát adott Istennek azért, hogy őt nem pogánynak teremtette Isten és hogy ő nem asszonynak született. De itt álljunk meg egy percre..., - attól, hogy valaki jobbnak érzi magát azoknál akiket ő "rossznak" ítél, még nem s/.iikségszerűen igazolja azt, hogy valóban megérdemli a csodálatot. Jézus egyáltalán nem csodálta úgy ezt a farizeust, mint az önmagát. Szerinte a vámszedő volt az aki megigazulva tért meg otthonába. Ezen a Pünkösd ünnepen a példázatbcli igehirdető teleszívta magát a friss "mennyei" levegő illatával majd megízlelte a hűs kámforcsepp torok csillapító hatását és így folytatta tovább zengő imáját: "Adjunk hálát azért, hogy tüdőnkbe szívhatjuk az áldott jó levegőt és élvezzük a jó ételeket és italokat". Ekkor néhány tüdőrákban szenvedő megkeseredve és nehezen szuszogva állt fel, hogy kövesse azt a sok mindennapi betevő falatját nélkülözőt, aki már felállt,...hátat fordítva a szószéknek a kijárati ajtó felé indult. Jézus azt tanította, hogy az imádság nem érdemeink felhányása Isten előtt és nem hamis önbizalom. Mégis azt látjuk, hogy a farizeus, amikor felment az áldozat oltárához, csak azért vetett egy pillantást a szerencsétlen vámszedőre, hogy cldicsekedhesse, azt, hogy ő kétszer egy héten böjtöl, és mindenéből leadja a tizedet. Isten azonban hátat fordított az ilyen fajta fohásznak. Inkább a vámszedő könyörgését fogadta kedvesen és ő mehetett megigazulva otthonába, mintsem a kegyeskedő farizeus. Az igehirdető gondolataiba mélyedve észre sem vette, hogy imádságára már nem visszhangzik a megszokott "Ámen". Kitartóan és eltökélten az égre szegezte tekintetét. Valahogy ott látta minden tökéletesség lehetőségét, és ezért nem is tartotta elfogadható tökéletes áldozatnak az Isten Fiának földi halálát. Határozottan megvetette az elhagyatottat, a társtalant. Aznap reggel is amikor felkelt egy könnyed mozdulattal felemelve a kagylót beszólt egy barátjának, hogy jöjjön érte a kocsijával és vigye el őt, az ő új templomába, hogy előadja első fohászát. Ezért így folytatta imáját: "Adjunk hálát azért, hogy mindnyájunknak vannak barátai". Ekkor a magányos emberek, a fájdalmasan szégyellős férfiak és asszonyok, akik esténként olcsó vendéglőkben egyedül ették meg szerény vacsorájukat, akik most is ott a templom legvégében húztak meg magukat, hogy senki arrébb ne lökje őket, megindultak kifelé. Az igehirdető még ezt sem vette észre, csak arra gondolt, hogy a gazdagságának tized részét e templom felépítésébe fektette és így folytatta imáját: "Adjunk hálát a mi erényeinkért, erkölcsi tisztaságunkért". Ekkor azok akiket a gonosz kísértő kínozott, az irigység gyötört, és az önteltség árasztotta el szívüket, zaklatottabban vonultak ki a templom szélesre tart ajtaján, mint ahogy bejöttek. A prédikátor eltelve magától nem figyelt arra mi történik a szószék alatt és szinte énekelve mondta: "Adjunk hálát azért, hogy mindnyájan élvezzük az oszthatatlan EGYHÁZI HÍRADÓ A Hollywood-i Magyar Református Egyház Lapja. Kiadja a Hollywood-i Magyar Református Egyház Lelkészt Hivatala. Megjelenik két- vagy háromhavonta. Szerkesztő Vass Zoltán, lelkipásztor. Gondnok Varga Mihály Munkatársak Dr. Erdély Endréné , Patócs Terézia, Schultz Péter, Nt. Németh y Sándor Dr. Ternovszky Ferenc és Varga Péter FONTOS Címváltozást kérjük a következő címre küldeni: 751 Crenshaw Blvd. Los Angeles, CA 90005 Telefon: 12131 930-0807 Minden vasárnap d.e. 11 órákkor magyar nyelvű istentisztelet és vallásoktatás gyermekeknek. Minden hónap második vasárnapján fél 10-től fél 11-ig konfirmációi előkészítő. Minden hónap első hetében bibliaórát tartunk egy-egy családnál, mindig más körzetben. Az időpontért hívják a lelkészt hivatalt. A hónap minden második vagy esetenként harmadik vasárnapján presbiteri gyűlés és gyülekezeti ebéd. Lapunk támogatására ajánlott adomány: $3.00 példányonként igazságszolgáltatás gyakorlását és hogy mindnyájan fáradhatatlanul a béke megőrzésén munkálkodtunk." Ekkor akiknek még esélyük sem volt, hogy megfizethettek volna egy jó ügyvédet, egy-egy kritikus helyzetben vagy mások akiknek nem volt fedezetük orvosi ellátás igénybevételére úgy mentek ki, hogy maguk után még az ajtót is becsaptak. Erre a szokatlan hangos csattanásra a prédikátor már végre felfigyelt. Közben a kámforcsepp is szétolvadt szájában és elillant hűsítő ereje.. Nem volt többé bársonyos szelíd hangja, hanem rekedtes hangon kéLségbeesve kiáltotta: "Uram, én Uram mondd hova mentek el mind?" - ez volt az első alkalom az új templomban, hogy a prédikátor az Urat hívta, szólította -. Egy mennyei hang vádlóan így szólt a már kéLségbeesett igehirdetőnek: "Tudod te azt, hogy mit tettél?... Nem mást, mint megveregetted a saját válladat és tündököltél a saját dicsőségedben elfeledkezve Ipolyi akis 4. oldalon)
