Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)
1992-07-01 / 4. szám
pegyházi llÉadO 1992 Május-Június ® -: 3. Oldal áldozatai voltak az eseményeknek és azokkal, akik dolgoznak azon, hogy igazságosságot teremtsenek. Az Egyházak Világtanácsa részéről az öttagú delegáció élén a Világtanács főtitkára Dr. Emilio Castro volt jelen, akivel a későbbiekben, személyesen is találkoztam és elbeszélgettem. A Krisztus Egyházainak Egyesült Államokbeli Nemzeti Tanácsa hattagú küldötséggel érkezett, melynek vezetője a tanács főtitkára Dr. Joan B. Campbell. Az utóbbi szervezet vállalta magára a háromnaposra tervezett programok megrendezését és az események koordinálását. E szervezethez csatlakozott még a rendezésben, a helyi délkaliforniai Ökumenikus Tanács. Részletes programmal a kezünkben, a lekipásztorok egy része, jómagam is, visszasiettünk gyülekezeteinkbe, hogy elvégezzük a vasárnap délelőtti istentisztelet szolgálatát. A délután folyamán szerencsés beosztást kaptam, a közeli wilishiri Methodista Egyház egyik termében "listening post" című, magyarul talán forum megnevezésre hallgató rendezvényen vettem részt. Ezen az eseményen szinte minden színű és fajú ember képviseltette magát, aki itt Los Angelesben él és valamiképpen érintve volt a zavargások idején. Különösen a koreai egyház tagjai fejtették ki értetlenségüket és felháborodásukat, hogy ártatlan üzletembereik ellen irányúit a legtöbb támadás. A fekete egyháztagok, félelmeikről és az őket ért jogtalanságokról beszéltek. Nem derült ki azonban, hogy kiknek a felelősége, a megtörtént gyújtogatás, pedig a tüzekről többször is szó esett. Áthárítások, vádaskodások hangzottak el nagyon is emocionális formában, melyek azt igazolták, hogy a feszültségek nem szűntek meg. Emilio ' Castro főtitkár hozzászólásában kitűnő diplomáciai érzékkel kapcsolópontokat keresett melyek nem az általánosságok tükrében vizsgálgatják az amerikai nagyvárosok feszültséggel töltött kérdéseit, hanem nagyon is konkrétan a társadalmi dezintegrálódás eleven sebeire tapintott rá. Rámutatott azonban, hogy az egyház tisztánlátása, még nem hordozza magában a megoldások feltételeit, de egy lépéssel közelebb visznek a kidolgozható lehetőségek felismeréséhez. A főtitkárral való személyes beszélgetésünk során felemlegette a magyarokkal tartott jó kapcsolatát és kellemes tapasztalatait. A fórum egy kéz a kézbe fonódó hatalmas körbe záruló, több nyelven mondott imádsággal zárult, többek között az én magyar nyelvű imádságommal is. A következő napok eseményein Nagy Bálint rezedái lelkipásztor testvérem is részt vett aki a következő beszámolót készítette lapunk számára. V.Z. A NÉPEK ÉS AZ ISTEN KÖZÖTTI KAPCSOLAT A Los Angeles-i gyújtogatások kapcsán kiújult egy fájó pont az Egyesült Államok történetében, amelyet a politika- és társadalomelmélet összefoglaló nevén FAJI-kérdésnek nevez. A 20-ik század végén egy szabad országban szabad vallásgyakorlattal rendelkező nép haragja, indulata szabadult fel egy emberi ítélet kapcsán. Mi váltotta ki ezt a drasztikusságában is megnyilvánuló "lázadását" a tömegeknek? Az előzményeket biztosan mindenki tudja és olvasta, hiszen közel egy hónapon át csak ezzel a kérdéssel foglalkozott a tömegtájékoztatás az újság, a rádió, a televízió. Ez a megmozdulása főleg az afro-amerikai és ázsiai származású tömegnek, figyelmeztetöleg hatott az Egyesült Államok kormányára, annak minden intézkedésére, politikájára. Figyelmeztetés volt az egyházak felé is. Ennek hatására az Egyházak Világtanácsa a Dél Kaliforniai Ökuménikus Tanáccsal közösen rendezett egy konferenciát június 28-30-ig, amelynek tárgya a fajikérdés volt. A Los Angelesi megmozdulás kezdetben politikai és emberjogi tüntetésnek indult, amely érintette a keresztyénség széles tömegét is. Sokszor a politikai tetteknek az a feladatuk, hogy a megtérés eshetőségével számolva, létrehozzák az "ütközést". A legtermékenyebbnek tűnő vitaterületeken kell kezdeményezni, itt kell a helyzetet kiélezni. Erre volt a válasz az EVT-nek ez a konferenciája. Egy "elszegényedett" rétegnek a keserűsége találkozott a keresztyén szeretet megmozdulásával. Ezen a konferencián azoknak a hite szólalt meg akik tudják, hogy meg nem érdemelt szeretetnek a részesei és ez egy új élet hordozójává válhat ebben az "erőknek és hatalmaknak" kiszolgáltatott világban. Jézus halála által részesített bennünket ebben a szeretetben, s ez végérvényes, vissza nem fordítható. Hitünk szerint emberek megtérésére csak akkor lehet számítani, ha megtapasztalják Isten jóságát, vagy egyének és közösségek példaképe áll előttük. A feszültségek emberhez méltó hordozásához tartozik az is, hogy igaz jóakarattal Jézus szavai nyomán bíráljunk, ugyanakkor tisztán, egyértelműen és építő jeleggel. A jézusi szellemben fogant bírálat sohasem végleges, mert nem képzeli magáról, hogy másokról végérvényes ítéletet mondhat, nem sért, nem sebesít meg, nem áll meg a puszta kritikánál, hanem kimondott bírálatát együtt szenvedi át azzal, akit megbírál, tehát bátorítja, erősíti, egyáltalán elfogadja Őt. Ebben a szellemben találkoztak az Egyházak képviselői. A konferencián a megbeszéléseket gyakorlati problémák vizsgálata is követte. A résztvevők meglátogattak és betekintést nyerhettek egyes hivatalok munkájába is, ahol a bevándorlással, a törvényhozással és az oktatással foglalkozik az állami vezetés. California állam legnehezebben megoldható problémája jelenleg a munkanélküliség, a fiatalkorú bűnözés és az oktatás hiányossága, az egészségellátás, a lakás gondokkal küzdő tömegek elhelyezése és a reménytelennek tűnő jövő képe ezeknek az embereknek. Az EVT megbeszélései főleg Jézus társadalmi tanításának vonalát követték, amely az új Isten és emberkép kialakításán alapul. Jézus nem volt politikai lázító vagy
