Egyházi Híradó, 1991 (27. évfolyam, 1-2. szám)

1991-11-01 / 2. szám

^ipegyházi

^^hiradcjj

1991 November-December

9. Oldal

Valójában Julianusról nem lehet sokat tudni, magának az írónak is ki kellett találnia hőse életét. Csak arra a csekély történelmi dokumentumra lehet építeni, amely Julianusnak a Vatikánba küldött két jelentésében megtalálható. A film főleg a történelmi hősnek állít emléket, nem felejtve persze annak szerzetesi mivoltát. A királyi szándék, amely útjára bocsájtotta Julianust az volt, hogy megtalálja és hozzánk hozza a Keleten maradt magyarokat, megmentve ezzel őket a tatár fenyegetéstől, és megerősíteni általuk Magyarországot. Olyan tettekre

vállalkozott ez a barát, amelyeket csak a hit erejével és a magyar vasakarattal lehetett végbevinni. A mai ember számára is példakép lehet az ő elszántsága és kitartása. Másrészt, ő volt az első aki hiteles adatokat hozott az akkori ázsiai népekről. Ázsia abban az időben terra incognita volt a világ számára, vagy éppen szömyalakokkal benépesített földrész. Julianus igen pontos és hiteles leírásai azonban, amelyeket elküldött a Vatikánnak, sajnálatos módon, csak szűk körben terjedtek el, a világ elől elzárva maradtak. Mivel azonban rendtársainak elbeszélte mindazt, amit látott és tapasztalt, a domonkos szerzetesek pedig továbbadták híveiknek Julianus fölfedezéseit, Magyarországon abban az időben sokkal reálisabban látták Ázsiát, mint a korabeli Európában. Julianusról is elmondható az, ami több más hazánkfiáról, ha nem magyarnak születik, ma az egész világ ismémé nevét, értékelné mérhetetlen felfedezését amit tett.

(a cikkhez fel volt használva a "Magyar Nemzetben" Dóczi Zsigmond domonkosrendi tartoma'nyfőnökkel megjelent inteiju).

ANYANYELV AZ ANYAORSZÁGBAN

Elismerése méltó kezdeményezés született azó-hazában anyanyelvűnk megmentéséért.

Megszületett a "Szép Magyar Nyelvért" alapítvány. Az akció szükségességét az indokolta, hogy ma Magyarországon, minden szinten, megélénkült a közéleti beszédtevékenység és ennek kulturált fejlődését, ez az alapítvány elsőrendű célként tűzte ki magának. Az az általános panasz, hogy a civil utcaiság, teljesen elhatalmasodott a közéletben és a tömegkommunkációban, a jelek szerint az emberek, nem tudnak egymással kulturáltan szót váltani.

AZ ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS IFJÚSÁGI

VILÁGTALÁLKOZÓ ZÁNKÁN 1991 június 24-30

A világ különböző országaiból több mint 3000 fiatal jött össze, hogy Istent dicsérje és egymás hite által épüljön. Úgyszintén, magyar irodalmi, zenei, népművészeti rendezvények is voltak, melyek azt a célt szolgálták, hogy az ide egybesereglett fiatalok megérezzenek valamit abból a közös vonásból, mely mindannyiukban jellegzetesen magyar és református. A naponkénti istentiszteletek olyan alkalmak; voltak, melyek újra és újra lehetőséget kínáltak közelebb kerülni Krisztushoz, s nem utolsó sorban egymáshoz is. A naponként rendezett kulturális alkalmak, három négy között is lehetett mindig választani, mint: sport-foglalkozások, zenei esték, a háromszéki fiatalok néptánca...

Amint Kisbaconi Szilárdka Kata, lelkésznő, aki különben theologustársam volt a hetvenes évek végén a kolozsvári Theologián elmondta, hogy bizonyos szempontból talán a háromszéki fiatalok számára volt a legnagyobb élmény a zánkai találkozó, hiszen sokan közülük életükben először mozdultak ki szülőfalujukból, s igazából először tekinthettek ki a nagyvilágra. Ezek az erdélyi magyar fiatalok hitükben, s kultúrájukban talán gazdagabbak, mint a világ más táján élő magyar fiatalok. Ugyanakkor a több évtizedes "világtól való elzártságuk" a lehetőségek kapuit is bezárta előttük. így sok mindenben ugyanakkor szegényebbek, mint akár azok a fiatalok, akikkel a táborban találkoztak. Viszont éppen Zánkán döbbentek rá, hogy érdekes módon a székely fiatalok befeléfordultan élik meg hitüket. Nem szoktak hozzá annak nyílt megvallásához, talán azért is, mert nem volt rá lehetőségük. A találkozó alkalmával éppen azt tapasztalták meg, hogy Isten nemcsak bátor helytállást, hanem nyílt hitvallást is kíván tőlük.

Ez a találkozó azért is különlegesen emlékezetes marad, mert első ízben került megrendezésre, azonban a fiatalok már most tervezik a folytatást, mert sokszor és sokféleképpen szeretnének egymással találkozni.