Egyházi Híradó, 1991 (27. évfolyam, 1-2. szám)
1991-11-01 / 2. szám
^gpegyházi Ihirad^ 2.Oldal 1991 November-December elővette a frissen vett korai újságot, s azt böngészgette nem nagy meggyőződéssel. Mások szemüket behűnyva, még az otthonról félbemaradt álmot erőltetgették. Szürkület volt még, téli reggel, nem sokat lehetett látni, ha valaki ki akart nézni a busz ablakán. Az emberek sem törődtek egymással, még csak egymásra sem néztek. Akik ébren voltak talán az aznap reájuk váró feladatokra gondoltak. Minden olyan megszokottnak, beidegződőttnek, megfáradtnak tűnt. Egy szürke hétköznapi reggel gondoltam magamban és én is saját gondolataimba mélyedtem abbahagyva a szemlélődést és a reményt, hogy ebben a kora reggeli órában valaki némán mosolygó szemével rámköszön. Amikor már jóformán mindenről lemondtam és csendes magányomba húzódtam váratlanul a busz egy másik részéből jól ismert karácsonyi ének hangzott fel: "Mennyből az angyal eljött hozzátok...." és folytatta tovább egy vékony gyermekhang. Hirtelen megtört a nyomasztó fárdt csend. A még szunyókáló emberek nyitogatni kezdték szemüket és arra figyelni amerre az ének felhangzott. Azok, akik eddig olvasást mímeltek leeresztették újságjaikat. Mi a magunk gondolataiba zárkózott emberek hirtelen felriadtunk. Végül minden szempár arra a kisgyermekre nézett aki ott ült édesanyja ölében, oldalán a kis hivatali óvodástáska. Reggel korán vitték őt az óvodába hiszen szüleinek munkába kellett sietni. De ő nem volt fáradt, mint a sok felnőtt ember. Rendületlenül énekelte a karácsonyi éneket. A buszon egymásra néztünk. Mindenki kereste a másik tekintetét. Valami megmozdult bennünk. Mintha egy csillag csapódott volna be e szürke téli reggelen a városi autóbuszba. Egymásra mosolyogtunk. Mindenki arcáról le lehetett olvasni tudja, hogy itt van a karácsony. Teljesen megváltozott, felélénkült az eddig unott, fáradt hangulat. Mindenki valamire gondolt; talán gyermekkorára, talán a múlt kedves karácsonyi ünnepeire, talán a békére, talán a szeretetre, de lehet, hogy magunkban együtt énekeltünk a csillagszemü fiúcskával, aki boldogan fújta anyja ölében: "Istennek fia megszületett a jászolban". Igen, akkor már mi is a megszületett Jézusra gondoltunk, akiről az ének szólt és szól ma is ezen a karácsonyi ünnepen. A bölcsek látták a különös, fényes csillagot és elindultak, hogy megtalálják a helyet melyet a csillag jelöl. Jelen akartak lenni a világ jövendőjének fordulópontjánál. Az ő jelenlétük, akárcsak a miénk azon az autóbuszon igazolta, hogy nem egy elszigetelt esemény történt, hanem valami mindent átható és meghatárzó a népek és nemzetek sorsában. Egy új korszak kezdődött a Krisztus születésével. A keleti bölcsek, ugyanúgy mint mi is, tanúi és megilletődőtt ünneplői voltak az új világrend kezdetének. Amint nem sokat tudtunk a karácsonyi éneket éneklő kisfiúról, ugyanúgy keveset tudunk ezekről a napkeleti bölcsekről, de századokon át ők és a hozzájuk hasonló személyiségek, nagy művészeket ihlettek meg, hogy megörökítsék őket a mindennapok világában - akár egy kora reggeli autóbuszon, vagy poroszkálva az úton Bethlehem felé, esetleg éppen a nagyváros forgatagában, amint a poros utcákat járják a világ jövendőjét keresve. Mi a napkeleti bölcsek történelmi jelentősége? Valójában még a neveiket sem tudjuk igazából, sem a bölcseknek, sem a csillagszemű kisfiúnak, de ők immár el tagadhatatlan szerepet játszottak a karácsonyi történetben. A buszon utazó emberek unottak, elfásultak voltak. Bizonyára mások is akárcsak jómagam fel akartak fedezni valamit, ami egy új reggelen, az új világ ébredését, az emberi szeretet mosolyát küldi feléjük. S ekkor kinyitottuk szemünket, hogy lássuk a csillagot. Azon éjszakán a bölcsek nem tévesztették szemük elől a csillagot. Ok akkor érték el életük legnagyobb felfedezését, amikor a magányos utaikon Bethlehem felé tartottak. Megtalálták az életük szabadítóját, az örökélet adóját, azt akit epekedve messiásként várt a világ. De vájjon miért nincsenek ezek a keleti bölcsek a világ nagy felfedezőinek listáján? Sajnos a történelem távlatából be kell látnunk, hogy a világ nem fogadta be Jézust és nem ismerte el az őt felfedezőket. Ma is megdöbbentenek bennünket a keleti bölcsek. Nem fordultak el csalódottan a szerény körülmények között megszületett kicsi Jézustól. Egyetlen cél volt előttük, az hogy hódoljanak Isten Fia előtt. Leborultak és átadták ajándékaikat. A csillagszemű kisfiú gyermekhangjának EGYHÁZI HIRADŐ A Hollywood-i Magyar Református Egyház Lapja. Kiadja a Hollywood-» Magyar Református Egyház Leikeszi Hivatala. Megjelenik kéthavonta. Szerkesztő Vass Zoltán, lelkipásztor. Gondnok Varga Mihály Segédszerkesztő Sza/ay Attila Munkatársak Dr. Erdély Endréné (jegyző). Varga Péter (presbiter), Schu/tz Péter és Patócs Ágnes FONTOS Címváltozást kérjük a következő címre küldeni: 751 Crensha w Blvd. Los Angeles, CA 90005 Telefon: (213) 930-0807 Minden vasárnap d.e. 11 tírakkor magyar nyelvű istentisztelet és vallásoktatás gyermekeknek. Minden péntek este 7-tól 8 dráig konfirmációi elóke'szító. < A ho’nap minden első e's harmadik vasárnapján bibliao'ra az istentiszteletet kővető szeretetvendegseg után. A ho'nap minden második vasárnapján presbiteri gyűlés. csodálatos csöngését ajánlotta az Úrnak azon a téli reggelen. Ma ez a zűrzavaros világ nem különösen tartja számon a keleti bölcseket és elmúlasztja megtanítani a karácsonyi éneket csillagszemű gyermekeinek. Mivé fog fejlődni így a világ, ha a karácsonyi ének már nem az utódoké, hanem a múltból átcsengő érdekesség marad? A világ óriási erőt nyert, hogy Krisztus eljött közénk, s ezt megerősítette bennem az a kisgyermek egy téli reggel hajnalán, a zsúfolt autóbuszon. Higyjétek el tesvéreim vannak jelek, ma is vannak jelek, mint ahogy az elmondott történetben láttuk. Ezeket a jeleket meglátni és felismerni bennük az üzenetet, ugyanolyan fontos mint annak idején a keleti bölcsek számára. A tegnap és ma elhangzott hangok segítenek, hogy odafigyeljünk Isten akaratára és úgy mint az álmukban
