AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

III. Könyv- és irodalomtörténet - Bíbor Máté János: A kéziratos és nyomtatott könyv

A kéziratos és a nyomtatott könyv azok a kötetek, amelyek nélkül nem alapítható új monostor. Egy könyvjegyzékből tudható, hogy egresi apátságuk francia anyamonostorától, Pontigny-től kapott nyolc könyvet, de hogy kölcsönbe, vagy ajándékképpen, az nem ismeretes. A könyvhöz jutásnak voltak persze törvénytelen módjai is. Lopások mellett előfordult az is, hogy bibliofil főurak egyszerűen lefoglalták a nekik tetsző köteteket. A tulajdonos — akár intézmény, akár magánszemély - legtöbbször beleír(at)ta nevét a könyvbe, esedeg egyéb bejegyzéseket is tett. Ez utóbbiak a legkülönfélébb eseményekre vonatkozhatnak. A Cornides—kódexben (ELTE EK, Cod. Hung. 4) másolója, Ráskai Lea például megemlékezett nem csak az 1514-es parasztháborúról (130v), az 1518-as bácsi országgyűlésről (167v) és Perényi Imre országbíró 1519-ben bekövetkezett haláláról (169r), de egy 1515-ös kápolnaszentelésről (204v) is. Szerencsés esetben a könyvbe azt is beleírták, hogy hol, kitől, mi módon jutottak hozzá. A 15—16. századi tulajdonosok gyakran címerüket használták ex librisként. (Az ex librisekről Orosz Andrea írt részletesen.) Mivel a könyvek igen nagy értéket képviseltek, vagyonösszeírásokban és végrendeletekben sokszor tételesen felsorolták az egyes köteteket. Az ilyen könyvjegyzékek fontos művelődéstörténeti források. A könyvek értéke A könyvek ára a papírhasználattal és különösen a nyomtatással erősen csökkent. Persze függ a mérettől, a terjedelemtől, a díszítettség mennyiségétől és minőségétől, sőt a szöveg minőségétől is. Végső soron tehát az a kérdés, hogy az adott kötet tömegáru, vagy luxuspéldány Ш. hogy a két véglet közötti skálán hol helyezkedik el. A pergamen díszkódexek hatalmas értékét mutatja az Admonti Biblia esete. A Zala megyei Csatáron 1138-ban alapított benedekrendi monostor számára vadonatúj, Salzburgban készült Bibliát szerzett be a Gutkeled nemzetség. Egy méltadan utód, az akkori kegyúr, Vid mester 70 márkáért (kb. 18 kg ezüst) 1262-ben elzálogosította a könyvet Vasváron. Mivel később nem tudta kiváltani, az óriásbiblia a Farkas nevű kereskedőé lett, aki azt hamarosan értékesíthette. A pompás kódex az admonti bencés apátságba került, Vid pedig két birtokkal kárpótolta a csatári monostort. Bártfa város 1435 és 1437 között a Szent Egyed templom számára 28 forintért készíttetett egy új garadualét, vagyis a mise énekelt részeit tartalmazó szerkönyvet. Bő fél évszázaddal később, 1493 és 1495 között ugyancsak Bártfa város csináltatott egy antiphonariumot, azaz a zsolozsma énekelt részeit tartalmazó szerkönyvet is. A munkát egy Boldizsár nevű eperjesi bérmásoló végezte el 105 forintért. Pergamenre és az üluminator díjazására külön kért pénzt. A könyv bekötése további nyolc forintba került. (Ebben az időben egy kisebb kanonoki javadalom egész évre negyven forint volt, egy nagyobb pedig száz forint. Ez utóbbi már külföldi tanulmányokat is lehetővé tett.) Egy eredetileg I. (Hunyadi) Mátyás számára készített, háromkötetes Bibliáért 1498ban ezernégyszáz (!) forintot kértek, noha be sem volt fejezve. 237