AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Knapp Éva: A történeti gyűjtőkörök funkcionális változatai. Hatáskör – gyarapítás – együttműködés

Л történeti gyűjtőkörök funkcionális változatai könyvhagyatékának és kéziratos munkáinak (tudományos, irodalmi művek) minél teljesebb begyűjtése. Állományát vásárlás és ajándékozás útján is gyarapítja. A beérkező kiadványok között található duplumokat, a gyűjtőkörbe nem ülő műveket nyilvántartás vezetése mellett értékesíti, vagy más egyházi intézménnyel folytatott kiadványcserében hasznosítja."

9 A gyűjteményi hatáskörök kialakítására további példa a Miskolci Egyetem. A különböző időpontban alapított könyvtár (= Egyetemi Könyvtár, alapítva 1735), levéltár (= Egyetemi Levéltár, alapítva 1982) és múzeum (= Egyetemtörténeti Gyűjtemény, alapítva 1985) a 2002-ben kelt közös szervezeti és működési szabályzat szerint közös fenntartó (Miskolci Egyetem) és felügyelő (NKÖM) mellett külön-külön főhatósági engedéllyel működő három közgyűjtemény. E rendszer kialakítása során minden bizonnyal több „tartalmi" nehézséget kellett áthidalni. Eleinte a minden valószínűség szerint csak virtuálisan áttekinthető történeti könyvtári gyűjteményből kellett leválasztani a levéltári [= a Selmecbányái és soproni, (1735—1949), valamint a miskolci egyetem (1949— ) történetére vonatkozó írásos dokumentumokat] és a múzeumi [mint előbb, de tárgyi] dokumentumokat. Ugyanakkor a továbbélő hatásköri nehézségre utal az a megoldás, mely szerint a miskolci egyetemi levéltár és - múzeum a Selmeci Műemlékkönyvtárral együtt Történeti Gyűjtemények Osztálya néven működik együtt, s közös feladatuk a történeti gyűjtemények fejlesztése, feldolgozása és feltárása. Állománygyarapítás Közismert tény, hogy egy-egy könyvtári gyűjtemény nem más, mint az adott könyvtár tervszerűen fejlesztett, rendezett, feltárt állománya; az állomány pedig a könyvtár által tartós megőrzésre nyilvántartásba vett dokumentumok összessége, melyet a könyvtár folyamatosan igyekszik gyarapítani. A korábbi évszázadok kéziratos dokumentumainak beszerzési stratégiája azonban alapvetően eltér a nyomtatványokétól. A kéziratok nem rendelhetők meg, folyamatosan figyelni kell egyrészt az antikvár kínálatot, másrészt a magángyűjtők által a közgyűjteményeknek felajánlott dokumentumokat. Jelentős mennyiségű, rendkívül vegyes iratanyag halmozódhat fel például egy-egy tudományos-, szépírói vagy művészi hagyatékban — ezek egyrészt a család által gondosan előválogatva, másrészt „ömlesztve", rendezés nélkül is bekerülhetnek egy-egy közgyűjteménybe. A közgyűjteményekbe bekerülő kéziratok — leegyszerűsítéssel élve — egyes kéziratok vagy kézirategyüttesek. Utóbbiak szinte kizárólag hagyatékok, melyekhez a kéziratokon és levelezésen kívül számottevő egyéb, járulékos rész (például jegyzetek, személyi okmányok, fényképek) tartozik. Utóbbiak a hagyatékok szerves részei, így azok megőrzése és feltárása kézirattári feladat. A hagyatékokhoz tartozhatnak olyan, különleges jelentőségű nyomtatványok is, melyekben eltérő terjedelmű kéziratos bejegyzések találhatók. Ezek elhelyezését egyrészt minőségük, másrészt a 9 http://www.asztrik.hu/konyvtar/intezet.htm 31