AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

IV. Tudomány- és egyetemtörténet - Horváth Pál: Egyetemi-jogi kultúránk ősforrásai. A korai reneszánsz studium generale-ja

Egyetemi jogi kultúránk ősforrásai exegetikusaink eredményeire is utalva Barankay Lajos jó fél évszázada összegzett „A magyar reneszánsz-kor felsőoktatása" с közleményében.

11 A hazai kulturhistória történelmileg megszentelt értékeit, az ősforrásokat keresni már szinte nem maradt erőnk (és bátorságunk), miután az a nemzeti önhittségünk vádját ébreszthette volna. Az avatottabb elmék persze tudták, hogy a 14 Árpádkori egyházmegye archivált anyagát az idők vasfoga sem emésztette fel maradéktalanul. A győri és a nyitrai egyházmegyék (káptalani) levéltárának a töredékes anyagán túl Esztergom, Veszprém és Zágráb archívumai mentettek át az utókornak számottevő művelődéstörténeti fondokat. Tárgyunkat tekintve is tudjuk, hogy jelesül a veszprémi káptalani levéltár anyagában a hazai jogi kultúra ősforrásaira utaló kútfők (oklevelek) nyugszanak és ezt a körülményt az a Békefi Rémig is ismerte,

12 aki tagadta a veszprémi egyházi alapítású „stúdium" egyetemi jellegét és benne a hazai jogtanítás ősforrását. Békefi és a püspökség oklevéltárát közreadó Fraknói Vilmos is

13 figyelmen kívül hagyta ezt a körülményt, de nem hallgatta el. A hálátlan utókor persze Békefi e tárgyban elhíresült vizsgálódásait refrénként idézi, pedig őt az iménti vád alól felmenti, hogy az adott okmányok a veszprémi (káptalani) tanodát még egy ideig valóban nem titulálták stúdium generale-nak,

14 pedig maga is konstatálni kényszerült ez utóbbi írásában, hogy a XIII. század első felében már megjelent a titulus a káptalani oklevelekben.

15 Szerencsés körülményként idézhetjük tehát, hogy a veszprémi káptalani levéltár közel két ezer Mohács előtti (középkori) írott jogemléke (oklevele) nagy számban szolgál eszközül a magyar jogi kultúra ősforrásainak feltárásában. Ez a körülmény abból is fakad, hogy ez a város vélhetően az államalapító István király által szervezett püspökségek közt elsőként tűnik elénk, ill. a Gizella királynéval érkező bencés papok közreműködésével válhatott koronázó (közjogi jelentőségű) oppidummá, miután itt őrizték a királyné koronáját, sigillumát (pecsétjét) és vélhetően itt zajlottak királyaink hitveseinek a koronázási szertartásai is. A királynék városa a jogi-hivatali élet egyik jelentős központja lévén oklevelek (kiváltságlevelek) kibocsátásának színtere volt, mint ilyen a királynék kancelláriájának, kápolnájának, ül. trónszékének (sedes reginalis) biztonságot nyújtó helye, „amelyben Magyarország királynőit szokták közjogi értelemben is felékesíteni".

16 Róma ilyen minőségben tartotta nyilván a veszprémi székesegyházat és ezt több egykori okleveles bizonyíték is megerősítette. Az egyháziak közismerten a királyné kápolnáját (capella specialis) a koronázások színhelyeként tartották számon. Érthető tehát, hogy Veszprém a 11 Ld. BARANKAY Lajos, A magyar reneszánszkor felsőoktatása, Pécs, 1943, 3-5., Vö. FEJÉR György, História Academiae Scientiarum Pazmaniae archiepiscopalis, Budae, 1835, 8—9. 12 Ld. BÉKEFI Rémig, A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban, Bp., 1907,19-20. 13 Ld. un. FRAKNÓI Vilmos, LUKCSICS Pál, Bevezetés a veszprémi püspökség oklevéltára I-IV. kötetetihez, Bp., 1896-1907. 14 Ld. BÉKEFI Rémig, Aprád-kori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése, Századok, 1896., 321-325. 15 Ld. т., 227. 16 „in qua consueverunt regine regni Hungáriáé coronari" ld. A veszprémi káptalani levéltár 1283-1341. 297