AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)

III. Könyv- és irodalomtörténet - Bíbor Máté János: A kéziratos és nyomtatott könyv

Bibor Mate'

János amelyet fény felé tartva láthatóvá válik az ábra. Minthogy a huzal lassanként deformálódott, viszonylag gyakran új jelet kellett készíteni. Ez nagyon hasonlított ugyan a korábbihoz, de mégsem volt egészen ugyanolyan. Ennek köszönhetően — legalább is elvben — azonosítható a papír előállításának helye és ideje. Ebben vízjelkatalógusok segítenek, amelyek eredeti méretben tartalmazzák az ábrák (pl. valamilyen állat, címer, csillag, épület, fegyver, felirat, hangszer, horgony, kerék, korona, kulcs, mérleg, növény stb. ill. a Hold és a Nap) rajzának hasonmását. A vízjelek feldolgozottsága hiányos, és valószínűleg soha nem is lesz teljes, hiszen csak Európából kb. egymillió ismert. A merített papír drága ugyan, de még mindig sokkal olcsóbb a pergamennél. 1452-ben Eperjesen huszonöt papírív 28 dénárba, három évvel később ugyanott egy pergamenív 44 dénárba került, tehát durván negyvenszeres volt az árkülönbség. A papír viszonylagos olcsósága miatt sokan jutottak könyvhöz - főleg, ha maguk másolták. A luxus könyvek és a liturgikus kódexek viszont az egész középkor során pergamenből készültek. A legfontosabb ví^jelkatalógusok: C[harles] M[oise] BRIQUET, Les filigranes, Geneve, Juliién, 1907,1-IV; Georg ElNEDER, The Ancient Paper-Mills of the Former Austro-Hungarian Empire and Their Watermarks, Hilversum, The Paper Publications Society, 1960 (Monumenta Chartáé Papyraceae Históriám Illustrantia, 8); Vladimir A. MOSIN, Seid M. TRALJIC, Filigranes des XlIIe et XlVe ss., Zagreb, Académie Youguslave des Sciences et des Beux-Arts Institut d'Histoire, 1957, III; Gerhard PlCCARD, Wasserzeichen, Stuttgart, Kohlhammer, 1961-1997,1-XVII; VARGA Nándor Lajos, Vísyegyek kérgei merített magyar vagy külföldi magyar vonatkozású papírosokon 1330-tól 1896-ig, Bp., Balassi, 1995,

1—II. A kódexek készítése Minthogy a kereszténység a könyvhöz erősen kötődő vallás, az ókori írásbeliség és könyvkultúra hatása alól már az őskeresztények sem vonhatták ki magukat. Nem sokkal később Hieronymus (Szent Jeromos, •J420) kifejezetten ajánlotta a szerzeteseknek a könyvmásolást. A 6. században Teodorik egykori titkára, Cassiodorus különösen fontosnak tartotta az antik kultúra megőrzését. Erre a világtól elzárt kolostorokat tartotta legalkalmasabbnak, végül maga is visszavonult az általa alapított Vivariumba (Az élet helye), s itt is tudományos munkára, könyvek gyűjtésére és másolására ösztökélte a szerzeteseket. Isidorus Hispalensis (Sevillai Izidor, f636) Etymologiarum sive originum libri viginti, azaz Magyarázatok avagy származtatások húsz könyve című enciklopédikus művében igyekezett összegezni az ókori ismeretanyagot. (Máig tartó hatását jelzi, hogy 228