AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 13. (Budapest, 2007)
II. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Bene Sándorné: 16–17. századi protestáns kiadványok az Egyetemi Könyvtárban
16-17. s^á^adi protestáns kiadványok gyermekeit, végül a nádornak Czobor Erzsébettel kötött második házasságából származó gyermekeit. E kézirat adatai nagyrészt megegyeznek Nagy Iván családtörténeti lexikonjának adataival, sőt azoknál pontosabbak és részletezőbbek.. A könyv címlapján lévő bejegyzésből kiderül, hogy e kötetet 1739-ben jegyezték be a kőszegi jezsuita kollégium könyvtárának a katalógusába. Arra vonatkozó bejegyzést, hogy miképp került oda, nem tartalmaz a könyv. Ez utóbbi két példa, a Nádasdy és a Thurzó család Bibliái mutatják, hogy a régi könyvekben található kézírásos toldalékok sok esetben értékes történelemkutatási források lehetnek. A konkrét adatokon, neveken, dátumokon kívül, amelyekből főleg a nagyszámú gyermekhalandóságra és a korabeli emberek viszonylag alacsony áüag-életkorára következtethetünk, bepillantást nyerhetünk a régebbi korok embereinek mentalitásába, körülményeibe, gyakorlati problémáiba. Néha olyan módon érzékeltetik e korok levegőjét, mint egy régi várkastély termei. A Nádasdy Biblia sorsa arra emlékeztet minket, hogy egy vidék kulturális élete, szellemi arculata, vallási hovatartozása mennyire főúri birtokosától függött. A földesúr konvertálása gyakran egy egész országrész vallásának a megváltozását vonta maga után. Ez pedig nem volt ritka eset a 17. századi Magyarországon. Pázmány Péter térítő tevékenysége nyomán 30 főúr rekatolizált. Ennek következménye, hogy Magyarország nagy része ma is katolikus. Az, hogy az evangélikus egyházat buzgón pártoló Nádasdy család fia, Nádasdy Ferenc már ismét katolikus, (bár ő nem Pázmány hatására, hanem jóval később, házassági érdekből konvertált), valószínűleg még e könyv további sorsát is meghatározta. A Thurzó család Bibliájában található kéziratos családi krónikának is érdekes tanulságai vannak. Zrínyi Katalin, Thurzó Ferenc özvegye számos gyermek anyjaként férje halála után nem sokkal férjhez megy Forgách Imréhez, akit szintén megajándékoz néhány gyermekkel. A régi Magyarországon ez egészen természetes. Nem engedhette meg magának egy özvegy, hogy sokáig őrizze férje emlékét, különösen akkor nem, ha gazdag volt, mert hamarosan a vagyonéhes rokonság zaklatásainak célpontja lett volna, Both bajnok özvegyéhez hasonlóan: „Hatalommal a rokon-had / Elfoglalta birtokunkat" - panaszolja Arany János balladájában az özvegy, „négy apádan árva gyermek" anyja. Azt sem lehet biztosan tudni, hogy a „fekete bég" özvegye, Báthory Erzsébet, az „évszázad perének" vádlottja nem ilyen rokoni kapzsiság áldozata lett-e. Egyébként e korban szokás volt a könyvek, különösen a nagy családi Bibliák előzéklapjaira bejegyezni a tulajdonos családjának eseményeit, házasságkötésének, gyermekei születésének, családtagjai elhalálozásának adatait. Az a wittenbergi kiadású Luther-Biblia 7 , amelyet hely szűkében az utolsó tárlóban helyeztünk el, szintén tartalmaz egy terjedelmes egykorú, német nyelvű kéziratot, amely az eredeti tulajdonos évenkénti családi krónikája, 1545-től 1575-ig. (Sajnos a tulajdonos nevét nem sikerült megfejtenem.) E Biblia Luther halálának évében, 1546-ban jelent meg, 12 évvel az első teljes Luther-Biblia (Wittenberg, 1534) kiadása után A metszetekkel gazdagon illusztrált, díszes reneszánsz kötésű példány a címlapján 7 Biblia, das ist die gantye Heilige Schrift, Wittemberg, 1546. (Ant. 3929) 149
