AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

III. Irodalomtörténet, irodalomelmélet - Jakab Judit: Emlékezet- és identitáselméletek – kánon nélkül

Jakab Judit és értelmezése pedig mindig önkényes. Ha a tapasztalat ráadásul mindig narratív keretbe ágyazva és azon keresztül érzékelhető, akkor nincs elsődleges, közvetlen tapasztalat, melyet föl lehetne fejteni. Az ilyen magyarázatokban a történelem és az emlékezet közötti megkülönböztetés inkább a tudomány hatalmi pozícióján, semmint episztemológiai előnyén alapszik. Peter Burke a történelmet egyenesen társadalmi emlékezetnek nevezi, mely összefoglalja a szelekció és az értelmezés összetett folyamatát. Jan Assmann szerint az emlékezettörténet a kulturális emlékezet történetét kutatja. „Ebben az értelemben az emlékezettörténetet mint történelemre alkalmazott recepcióelméletet is meg lehetne határozni. [...] Az emlékezettörténetet nem a múlt mint olyan érdekli, hanem csak úgy, ahogy emlékeznek rá. [...] Az emlékezettörténeti kutatás célja nem az, hogy a hagyomány esetleges igazságait megtalálja, hanem hogy ezeket a hagyományokat magukat is a kollektív, illetőleg kulturális emlékezet jelenségeiként tanulmányozza. [...] Egy emlék igazsága nem annyira tényszerűségén, mint inkább aktualitásán alapul." A KULTURÁLIS EMLÉKEZET FOGALMA Mivel néhány szerző a durkheimi kollektivista felhangot véli kihallani Halbwachs munkáiból, inkább más kifejezéseket részesítenek előnyben. Marita Sturkin a „kulturális emlékezetet" úgy határozta meg, mint „a formális történelmi beszédfolyam járt útjain kívüli közös emlékezetet, melyet mégis átitatnak a kulturális jelentések". Fentress és Wickham „társadalmi emlékezetről" beszél „kollektív emlékezet" helyett. Jeffrey К. Olick és Dániel Levy „a múlt képeiről" ír, melyek a „a politikai és kulturális arculat" részei. Halbwachs elgondolásait Jan Assmann viszi tovább, aki szintén megpróbálja átfogni az emlékezet problematikáját. Az alapgondolatokat - a múlt társadalmi keretek közt való létét; az emlékezet a szocializálódás folyamán tapad az emberhez, valamint azt, hogy az emlékezet kommunikációban él - átveszi Assmann is, de tovább is fejleszti a gondolatkört. Az emlékezet négy módja között tesz különbséget: '"ASSMANN, Jan: Mózes, az egyiptomi /Ford. Gulyás András. - Bp.: Osiris. 2003. -p.: 24-25. 256