AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

II. Egyetemi- és felsőoktatástörténet - Sipos Anna Magdolna: Változó határok, rehabilitált tanítóképzők (Az 1938 és 1941 között Magyarországhoz visszatért területek tanítóképzőinek könyvtárai)

Változó határok, rehabilitált tanítóképzők könyvtárunk alapját képező művek beszerzésében bőkezűen segített. A sok értékes könyvért és folyóiratért is köszönetet mondunk, amit a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól, a Magyar Tudományos Akadémiától, a Pázmány Péter Tudományegyetemtől, az Országos Sportközpont Vezetőségétől és a Magyar Kir. Egyetemi Nyomdától ajándékba kaptunk. A kezdet anyagi nehézségei miatt még csak a következő folyóiratok járnak intézetünknek: Hivatalos közlöny, Társadalomtudomány, Magyar Lélek, Nevelés, A Gyermek és az Ifjúság, Néptanítók Lapja, Vasárnapi Könyv, Magyar Zenei Szemle, Diákkaptár. 2. Ifjúsági könyvtár. Magyar nyelvű iff. könyvünk a tanítás megindulásakor egyáltalán nem volt. A beszerzés karácsony után indult meg. A V. К M. 54021/1941. V. Ü. o.sz. rendeletével engedélyezett művekből főleg irodalmi műveket vásároltunk, ezenkívül nyelvvédő, néprajzi, történelmi és elmélkedő-nevelő műveket, s néhány értékes világirodalmi iff. könyvet szereztünk be. Egyelőre csak egy folyóiratunk van, a Vasárnapi Könyv. Ezt hétről-hétre 21 növendék vette meg. A tanulók összesen 190-szer kölcsönöztek könyvet. " Az 1942/43. tanév értesítőjének 3. oldalán már jóval kevesebb információt találhatunk a könyvtárakról. „A nagyméltóságú Miniszter úr gondoskodásából 5000 P-t fordíthattunk könyvtáraink és szertárainak fejlesztésére, s még 7000 P felhasználását engedélyezte. Korszerűsített könyvtáraink már alig mutatnak hiányt." A könyvtári állománymérleget pedig a megkezdett könyvtárrendezés és leltározás miatt az évkönyvben nem tudták közölni. A trianoni döntés következtében elcsatolt területek részbeni visszatérését követően a kormány, és annak döntéseit megvalósító kultusztárca gyorsan és nagy intenzitással kezdte meg a tanító- és tanítónőképző intézetek rehabilitációját és a magyar oktatási igazgatásba, valamint a magyar oktatási intézményrendszerbe történő újbóli integrálását. A fentebb bemutatott intézmények többségét a területek magyar birtokba vételével egyidejűleg ismét a magyar tanítóképzés szolgálatába állították, de a rehabilitált intézmények száma - s ez egyenesen következik a csak részleges területi visszacsatolásból - nem érte el a „boldog békeidőkben" működő képzők számát. A visszacsatolt területeken azonban nem homogén, magyar tannyelvű intézetek folytatták munkájukat, hanem - tekintettel a különböző nemzetiségi kisebbség magas lélekszámára - nemzetiségi tannyelvű iskolák számára is képeztek 223