AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

II. Egyetemi- és felsőoktatástörténet - Fabó Edit: A hely szellemének humora (ELTE Egyetemi Könyvtár, 1865–1965)

A heh szellemének humora „Budapest könyvtáraiból (Nem Pulszky Ferencztől) A könyvtárak bőségének szüksége Budapesten ép oly érezhető, mint azok szükségének bősége. Különösen áll ez a nyilvános könyvtárakról, mert ami a magánykönyvtárakat illeti, azokról szintén áll. Egyáltalában nyilvános könyvtáraink magánkönyvtárainktól abban különböznek, hogy amazokba sokan nem járnak, emezekbe pedig tulajdonosuk nem jár. Nyilvános könyvtáraink a következők: 1. A múzeum könyvtára. Barna-féle berendezésű, mely igen tartós szín és könnyen tisztogatható. Mióta Xantus János a könyvtárnok, igen jó karban van, mert a ki a bogarakhoz ért, ért a könyvekhez is, t. i. a szút, molyt stb. mind kibogarászván a könyvekből, ezek jó karban maradását garantirozza. Jelenleg kisérletek tétetnek, vájjon nem jobb-e a könyveket is gombtűre szúrva őrizni; az ebbéli eredmények eddig igen kielégítők. Igen bő e könyvtár a xanthologiákban; de előfordul a „Mátrai vadászok" czimü színdarab is, notabene könyvészeti ritkaságot képez, az egyetlen példány lévén, melyek czime így van nyomtatvaa: „A M á t r a y-vadászok" - Gábor bácsi nagy szomorúságára és nyugdíjazására. Igen erős oldalát képezik e könyvtárnak a gomblyukak is, melyekben abetűzést nagyban gyakorolják, t. i. az ordók betüzését. Nemkülönben kiemelendő az igen jól képviselt finn irodalom (derék fmnistánk Barna Nándor igyekezete folytán), pédául: Ossián „Finngáj"-ja, Finncziczky által fordított orosz népdalok; a finnek kalevallásos irodalma finn és parafinn nyelvtanok stb. nagy választékban. 2. Az egyetemi könyvtár. Igen erős a Horváth Árpád-kori nyomtatványokban. Ezeknek osztálya a legnagyobb bőrkereskedés Budapesten, tömérdek borjú-, disznó- és kutyabőrt tartalmazván. A Hungaricák nagy halmazából különösen kiemelhetjük: azÁlmos-köny 13 Borsszem Jankó, 1874. 362. sz., dec. 6. - p.: 9. 157