AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Bibor Máté János: Gyulaffi Lestár lengyelországi követjárásai

Bibor Máté János Összevetve ezt a többi forrással, látható, hogy csak az ötödik (1591. május 1.) és a hatodik (1592. augusztus 1.) lóg ki a sorból, de lehet, hogy ezek az utak azonosak a nyolcadikkal (1591. május 10.) ill. a kilencedikkel (1591. szeptember 2.). A hetedikről (1591. február 8.) nincs más adat, maga Gyulaffi Lestár sem említi. A probléma magyarázata lehet az is, hogy nem mindig volt ö a legátus. Ezt támasztja alá, hogy Szamosközy éppen a kérdéses esetekben nem adta meg a diplomata nevét, viszont a hatodiknál odaírta, hogy Gyulaffi volt az.

63 Gyulaffinak a levelekhez fűzött megjegyzései két érdekes témára világítanak rá. Egyrészt a törökellenes szövetséggel kapcsolatos adatokat tartalmaznak. "Az Saxoniai [szászországi] Herczeg

64 es a' többi az Angliai kiralne azzonnial

65 akartak ligát cynalny. Ezt ielerctette vala meg en altalaw az lengiel Cancellariws [Zamoyski] Vrunknak [Báthory Zsigmond]. Itt azon kéri hogj talalion modott benne [hogy] végiek bele közzeiek. Az Portanis az foedusbarc [szövetségben], kitt az Polonusok az Törökéi cynalnak vala lenne benne Erdelj. hogy ha mikor Erdeit az Török meg bantanaia Akkor az Kiralneazzoni foedussais fölbomoliek az Törökkel. De new vehete az Kiralneazzoni rea az Törököth. Azt mo«ta [a török] hogj vasalussa volth neki Erdély mindenkor. Es meg eri vele Erdeli ha azon törueniebe« tartja mint en kedigh kith az kiralne azzonierth meg is cyelekezik."

66 "Ennek is csak fele vala tréfa; futó félben vala ismét urunk: de jól adá isten. Éhez az én általam való izenethez képest sietséggel expediálák [küldék] a lengyelek legátusokat [követüket] a portára a nusztbőrökkel és egyéb ajándékokkal. És véghez ment a békesség, kivel ha nem siettek volna, igen gonosz volt a szándék mind mi hozzánk, mind pedig a lengyelekhez. Mindenek felett pedig az angliai királyné asszony törekedése felette igen használt mind Érdélnek, mind a lengyeleknek, ki [I. Erzsébet] igen nagy respectusban [tekintélyben] vagyon a töröknél. Isten után ő neki tulaj donithatja mind a két nemzetség megmaradását. E. Gy."

67 63 SZAMOSKÖZY: i. m. (16. jegyzet). - p. 64-65; ABAFFY, KOZOCSA: i. m. (16. jegyzet), -p. 183-184; kézirat: BEK, LEO 1523. -p. 587-588. 64 Christianus II. de Wettin, dux elector Saxoniae (1583-1611, szász választófejedelem 1591-től). 65 I. Erzsébet (1533-1603, uraik. 1558-től). 66 SZABÓ: i. m. (5. jegyzet) - p. 56; kézirat: BEK, LEO 172. - p. 622. 67 SZABÓ: i. m. (5. jegyzet) - p. 79. 132