AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Klimes-Szmik Katalin: RMK nyomtatványok a megszüntetett „Magyar vonatkozások” gyűjteményében

Az N iniciáléhoz hasonlóan, a rendelkező rész élén álló M is az elődöktől átvett karakter, ugyancsak használatban volt már 1698-ban vagy azt megelőzőn is. "Kis Miklós Kolozsvárott hassák régi, kolozsvári eiődeiíől átvett betűinek mintái' (Ld. Haiman Gy. i.m. 39. o., 24.sz. ábra) között találjuk. 32 pontos, jellegzetességei, közé tartozik a függőleges szárak vastagsága, az első szár igen enyhe jobb irányú dőlésszöge, amely a tetején görbületbe végződik, valamint középső V és a két fuggpleges találkozásánál kifelé mutató függőleges vonala, a vonalvastagságának megfelelően, jobbra vastagabb, balra vékonyabb. Megegyezést találunk többek között az 1698-ban nyomtatott S%athmárnémethi Mihály: Monumentum Vitae et Mortis. című, Szabó Károly féle RMK.II/1923, 2° nyomtatvány címlapjának kezdő sorában alkalmazottal. (Ld: Haiman i.m. VI. melléklet 61.sz. példa.) A nyomdát illetőn árulkodó lehet bizonyos jellegzetes ligatúrák: ct, sl és s% valamint jelek: meghatározott alakjának az együttes alkalmazása. Az 1702-ben, a Mikola Lászlótól kiadott Genealógiában a kérdéses ligaturák és a & jele is ugyanabban az alakban fordul elő. (Ld: Szabó RMK.II/2110.) A ligaturáknak és a & jelének ezt a változatát Misztótfalusi Kis Miklós más, korabeli nyomtatványában, pld. az RMK.II/1995.-ben a főszövegben alkalmazta, megkülönböztetésül az előszó nyomtatásához használt, régiesebb változatoktól. Ugyancsak Kolozsvárott, 1702-ben jelent meg más I. Lipót által kiadott oklevél (Ld: Petrik Vili. 336.1. ism. M. ksz. 1914: 160. 1., 1918: 871) Telegdi Pap Sámuel kiadásában akinek, mint azt V. Ecsedy Judit megállapította, a nyomdakészletét Misztótfalusi teljes egészében örökölte és a könyvnyomtatást is ezzel együtt azonnal folytatta. Számos kapitális és kurziv írásjegy, a & jele, a számjegyek is egyeznek ellenben a ct ligatura a fölfelé ívelő változata helyett, ezúttal a régiesebb (más esetekben Misztótfalusi által is alkalmazott) vagyis a / felső pontjához alulról hurkolt változatban fordul elő. Következés képen az összehasonlítás céljára kiválasztott ligatúrák, a számjegyek, és a & jelének azonos változatai együtt - a rendelkezésemre álló kiadványokkal összehasonlítva - kizárólag a Misztótfalusi által megjelentetett Genealógiában fordulnak elő. Az s% nyomtatványunkban is pontosan abban az alakban jelenik, meg mint amelyről Ecsedy Judit megállapította: "Tótfalusi Kis Miklós saját metszésű, jellegzetes betűje [itt a pontos rajz áll], amely utóélete során hosszú évtizedekig jellemzője marad a kolozsvári nyomdászatnak." {V. Ecsedy Judit: Л régi magyarnyelvű nyomtatványok betűkarakterei (1533-1800). in Magyar könyvszemle 102. 1986/4: 255. o). Bár a szóban forgó nyomtatvány szövege latin, a tisztviselő, Joannes Domanis^ki nevében, a 2. levél rektóján az utolsó sorban ez a magyar .r^ fordul elő. A XIVXV11. sz. magyar családneveket az okleveles források alapján összeállító Kázmér Miklós szótára és bibliográfiája alapján megállapítható, a családnév különböző lejegyzései dacára az s% hangértéke cz-nek felel meg. Akár az egyik, akár a másik hangértéket vesszük is figyelembe, az s vagy а с és a ^ ligaturával összevont alakjára érvényesnek elfogadható a magyar nyelvű nyomtatványokra vonatkozó fenti megállapítás. Ebben az esetben nem kétséges, Misztótfalusi Kis Miklóstól származik a karakterkészlet is és a kiadás helye Kolozsvár. , 39