AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

IV. Művelődéstörténet - Fabó Edit: A reflektív társadalomismeret nyilvánossága. A karikatúra megjelenése a dualizmuskori magyar élclapokban

jelenetsorozatokban, pedig felfedezhető a mai képregények csírái is. Gyakran egész oldalt foglaltak el a híres emberek (politikusok, művészek, írók, tudósok) portrékarikatúrái. Szilveszter és a báli szezon idején, valamint választások alkalmával a lapokban hangsúlyosabban szerepeltek a grafikák, akár tabló, akár jelenet formájában. Kezdetben a szerkesztők pontosan megadták a túlzás, a torzítás mikéntjét, később a főbb szempontok egyeztetése után már bíztak karikaturistáik kreativitásában. Az élclapok hetente jelentek meg. Ha összevetjük más műfajú korabeli sajtótermékekkel a rendelkezésre álló adatokból jól érzékelhető, hogy az egyes lapok mikor és hol szakadtak el a realitástól, illetve hogyan találták el az olvasói igényeket. 1871-ben az egyik legismertebb politikai napilap, az egy reggeli és egy esti számmal megjelenő Pesti Napló éves előfizetési díja 22 forint volt. Az illusztrált hetilapok előállítási költsége egy példányszámra vetítve ennél természetesen jóval nagyobb volt. Ebben az évben a közkedvelt kulturális hetilap, a Magyarország és a Nagyvilág éves előfizetési díja 8 forint, példányszáma 4327. Ezek az adatok az élclapoknál: az Üstökösnél 6 forint, 1200-1500 pld., (1869-ben) a Ludas Matyinál 6 forint, 2000 pld., a Bolond Miskánál в forint, 1800 pld., a borsszem Jankónál 6 forint, 4000 pld. Nagy példányszámok esetén az ár rugalmatlan mutató, míg a darabszám tünetértékű. Két évvel korábban, 1867-ben a Ludas Matyi példányszáma 4500, 1869-ben a Bolond Miskáé, pedig 5400. Amint a két politikai élclap egyoldalúvá, propagandaszerűvé vált, elvesztették piaci részesedésük több, mint felét, kétharmadát, A számok tükrében az élclapok közül a Borsszem Jankó volt a legsikeresebb. Tudatosan vállalta józan nevelő, modelláló arculatát. A dualizmuskori olvasóközönségnek erre volt igénye. Az élclapok korának változó társadalma Magyarországon a szabadságharc után megindult a nyugat-európai társadalmakhoz való - több évszázados fejlődést átugró - gyors felzárkózás. Az 1848-as rendiséget felszámoló törvény nyomán a vagyoni-foglalkozási megoszlás vált a társadalmi rétegződés mutatójává. A változás több faktoron mérhető, rekonstruálható. Ezért alkalmas Kövér György hármas struktúra- és tengelyfelosztását követni a magyar társadalom bemutatásában. Az első szempont a tevékenységszerkezet, a második a vagyon és jövedelem, és a harmadik a rang és presztízs. Tevékenységszerkezet A tevékenységszerkezet az egykori népszámlálások felméréseiből áll össze. A korabeli statisztikusok csak azon szempontok szerint tudták osztályozni a népességet, amelyeket maguk is ismertek, illetve létezésükről tudtak. Az 1857-es első népszámlálás klasszifikátorait az 1869-től tízévenként ismétlődő adatfelvételekhez folyamatosan finomították, míg 1900-ban megvalósították a foglalkozást, s azon belül a vagyont és a kereseti viszonyokat is 306