AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 11. (Budapest, 2003)

II. Egyetem- és felsőoktatástörténet, történettudomány - Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás intézményrendszerének változásai a 20. században

három volt egyetemi fakultással együtt 1950 után 13-ra csökkent, és ezeket az oktatáspolitika nem tekintette a felsőoktatás körébe tartozóknak.) 1951-ben az orvostudományi karok önálló egyetemekké alakultak. Ennek következtében a debreceni tudományegyetemnek már csak két, a pécsinek pedig csupán egy kara maradt. A budapesti bölcsészkar Orosz Intézete 1952-ben Lenin Intézet elnevezéssel kari jelleget nyert (a vonatkozó párthatározat szerint azt „felsőoktatásunk élenjáró intézményévé" kell fejleszteni). Az agrár-felsőoktatás intézményhálózatát, az Agrártudományi Egyetem szervezetét gyakori átalakítások jellemezték ezekben az években. Még 1949 tavaszán az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának vidéki osztályait, elsődlegesen politikai okokból („a hallgatóság és a professzori kar jelentős részének demokrácia ellenes beállítottsága miatt") „szüneteltették". Az erdőmérnöki osztály 1950-ben de facto is az Agrártudományi Egyetem szervezetébe került, 1951-ben, ül. 1952-ben a Mezógazdaságtudományi Kart négy karra tagolták, rövidesen viszont az egyetem állatorvostudományi és erdőgazdaságtudományi karai önálló főiskolává váltak. Átalakult a katonai felsőoktatás is: 1949-ben négy fegyvernemi tiszti iskolát szerveztek, és 1952-től de jure felsőoktatási intézménnyé alakult a Honvéd Akadémia (1955-től Zrínyi Miklós Katonai Akadémia). Több más kis, szűkprofilú intézmény is létesült ezekben az években: 1948-ban a Külügyi Akadémia (1952-től Külügyi Főiskola), 1949-ben a munkások gazdasági vezetővé képzésére a Gazdasági és Műszaki Akadémia, 1951-ben pedig az Idegen Nyelvek Főiskolája. További felsőoktatási intézmények - középiskolai tanárképző főiskola, újságíró akadémia, gyógyszerész főiskola, orvos-felcserképző egészségügyi felső iskola, valamint rövidebb tanulmányi idejű műszaki főiskolák - létesítésének terve is felmerült, ezek azonban nem valósultak meg. Ugyanakkor néhány felsőoktatási intézmény megszűnt a 40-es évek végén: a három felekezeti jogakadémiát 1948-ban államosították, majd 1949-ben megszüntették (ugyancsak 1949-ben „szüneteltették" a debreceni egyetem jogi karát). Az államosítás után megszűnt a budapesti katolikus polgári iskolai tanárnőképző főiskola is. Ezekben az években a felsőoktatás tárcairányítása nagymértékben széttagolttá vált: az új intézmények - de néhány régebbi is - a szakirányának megfelelő minisztérium irányítása alá került. Л% 1953. júniusi „félfordulat", a gazdaságpolitikai tervek korrekciója nyomán a felsőoktatási politikában bekövetkező változások a felsőoktatás intézményhálózatának alakulására is kihatottak. Az előző években létesített „miniintézmények" közül megszüntették a Gazdasági és Műszaki Akadémiát, a Külügyi Főiskolát és az Idegen Nyelvek Főiskoláját. A Közlekedési Műszaki Egyetemet az Építőipari Műszaki Egyetembe integrálták, és hosszas viták után a banyamémökképzést a miskolci egyetemen egyesítették. Megszüntették továbbá a Számviteli Főiskolát (a Kereskedelmi Főiskola utódját), valamint a budapesti pedagógiai főiskolát; e két intézmény megszüntetése azonban károsnak bizonyult. Ezzel szemben lényegesen növekedett ezekben az években az agrárfelsőoktatási intézmények száma. A mezőgazdaság fejlesztésének előtérbe 190