AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
III. Irodalomtörténet - Knapp Éva: A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői III.
"Meg-indulánk Szegedrül mü előbb emiitett hármann Urunknak /a-mint mondám/ 1807 dikében 9-dik Septemberbenn /Kedden/ reggeli hét-órakkor, és Tápénál által-tétetvén a Tiszánn, dél előtt Makóra értünk, és a Vendég fogadóban öttünk, noha Oracsek-Fülöp-Ur /Sós-Kontrolór/ eleget unszolt a jó tartással; de megígérvén néki: hogy visszajövet hozzája szállunk; azon ebédnél meg-hagyott. Éjjelünk Palotán volt Gallovics-Imre-Urnál, a Palotai kerületben nagy érdemű Tisztartó-Urnál, kinek nagy szivét bőven tapasztaltuk, és azt mostanában-is emlékezetünkben tartyuk. Tizedik Septemberben, a szent Mise után, meg-indulván Palotárul; ebédre Pécskára jöttünk, és a Vendég fogadóba szállottunk. Ezt meg-hallván Pitelli-Urnak /egy Kameralis ösmerös Tisztnek/ legérdemesebb Hitesse; magához hivott, és igy ebédelnünk nálla kölletett. Éjjelre Aradon voltunk a Tisztelendő P. Minoritáknál, kiknek jó akarattyokba levél által ajánlva voltunk a Szegedi P. Minoritáknak Tiszteletreméltó Gvárdiánnyátul. Ezek a Tisztelendő atyák tehát igen jó szívvel fogadtak, kiknél-is a következett napot /Tizedik Septembert/ szives barátságban töltöttük. Itt Aradon történt valami velünk, a-mi utunkban legnevezetesebb. Ebéd után, ösmérősseinknek látogatássokra, mind-a hárman ki-akarván ebéd után menni, /midőn a Sör-ház felé tartottunk/ lovainknak elejökbe jött egy ördöngös fejét-nyujtogató Bival. Mivel pedig Öcsémnek lovai soha ez előtt nem láttának ily fertelmes állatot; egyszeribe meg-ijedtenek /a gyáva kocsist erejébül ki-vévén/; viszszá-fordultanak, a rudat, és az első kerekeknek tengelyét öszszetörték, a kocsit fel-forditották. Szerencsésen ki-ugrottanak ugyan a kocsibul, mind Öcsém, mind annak Menye-is; de minekelőtte én ki-ugorhattam volna, a fel-forduláskor oly ütést vettem fejemenn: hogy kemény szőr-kalapom bé-horpadott, és fejemnek jobb részét oly kegyetlenül meg-érdeklette valami: hogy rajta sebet ejtene. Én pedig magam kivül lévén, a kocsibul nagy erővel ki-vonattattam. A Lovaknak lábaik a gyöplőbe, és az istrángokba bele kötelődzvén, tovább nem mehettek Osztán /az oda-csődült jó embereknek szorgalmatosságjok által/, azokbul ki-bontakozván, helyre állíttattak, ki-is fogattattak. Fejemet osztán borral ki-mosták, de a fájást tűrnöm kölletett. Ha mü e szerencsétlenségbül-való meg-menekedésünket, a boldogságos Szűz kegyelmének lenni mondgyuk, s azt teszszük a-mit mü előttünk más háládatos emberek tettének. Szeme előtt tarthatta Mária ügyeközetünket, melyei őtet Radnán meg-látogatni kévántuk, és /hogy ezt bé-is tellyesithessük/ a bizonyos veszedelmet meg-gátolni kévánta. ..." 6 Az egyes szám első személyben élményszerűen előadott történetnek ezzel még nincs vége: Dugonics ezután összefoglalja a hatnapos radnai kirándulás további eseményeit is. 62 XVIIIB7. 128-131. 220
