AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Schütz István: Az ismeretlen Koszovó

sz. derekától kezdve a török hódítók egyre több népességi nyilvántartását (defter) adták ki fakszimile-kiadásban, a török hivatalnokok pedig pedánsan feljegyezték nemcsak a betelepülők teljes nevét, hanem nemzetiségét is. Ezekből a feljegyzésekből és nyilvántartásokból egyértelműen kiderül, hogy a bevándorlók túlnyomó többsége nem albán, hanem szláv (szerb, montenegrói vagy bosnyák) volt. Hozzá kell tennünk, hogy a koszovói lakosságnak nem is volt semmi különösebb oka az elvándorlásra, még kevésbé a menekülésre. Gennadij bizánci ortodox szerzetes, a nyugati és a keleti egyház egyesülésének legádázabb ellensége már Konstantinápoly 1493-ban bekövetkezett eleste előtt kiegyezett a törökökkel, és a szultán birodalmának egész területén teljes vallásszabadságot biztosított az ortodox hívőknek (Konstantinápolyban csak a Szent Szófia katedrálist alakították át mecsetté). Ugyanakkor rohamosan romlott a katolikus albánok helyzete. Papjaikat a törökök elüldözték vagy megölték, templomaikat elfoglalták. A török hódoltság első évszázadában Koszovó nyugati felében és az albán hegyvidéken falvak hosszú sora maradt pap nélkül. Ezek a területek a tivari érsek egyházi fennhatósága alá tartoztak, de 1571-ben, amikor a törökök a várost elfoglalták, az érsek a dalmáciai tengerpartra menekült. E sorok írójának Rómában a vatikáni Sacra Congregazione de Propaganda Fide levéltárában alkalma volt több albán püspöki jelentést tanulmányoznia a katolikus hivők siralmas helyzetéről, akik olykor csak tolmács segítségével tudtak gyónni, mert a Rómából érkezett szerzetesek csak olaszul tudtak. A 16. sz. első felében hosszú évtizedeken át titokban még egy lutheránus pap is tevékenykedett a koszovói albánok körében. A koszovói albán katolikusok ki voltak szolgáltatva az ortodox pátriárkának is, aki évente 120.000 akce (kb. 8.000 arany dukát) „ajándékot" tartozott küldeni a szultánnak, és ennek fejében nemcsak magas méltóságát tarthatta meg, hanem jogában állt egyházi adót szednie a vilajet valamennyi nem mohamedán lakosától, így az albán katolikusoktól is. Nem egy korabeli albán katolikus egyházfi jelentéseiben gyakran olvashatjuk, hogy az ortodox egyház papjai kegyetlenebbül nyúzták a katolikus hívőket, mint a pogányok, hiszen a pap nélkül maradt katolikus albánoknak még a szentségeket is csak pénzért voltak hajlandók kiszolgáltatni. A Vatikán és az albán katolikus egyház komoly erőfeszítéseket tett, hogy enyhítsen híveinek válságos helyzetén. 1574-ben Ancona közelében a jezsuiták megnyitották a loretói Collegium Illyricum papneveldét katolikus albán és szláv papok képzésére, majd 1663-ban hasonló intézmény nyitotta meg kapuit Fermo városában is. Az anconai papnevelde két legnevesebb hallgatója Pjeter Bogdani (1625-1689) és Frano Bardhi (latinosan Franciscus Blancus) (1606-1622) volt. Az egyik Has-vidéki faluból származó P. Bogdani Prizrenben kezdte papi hivatását, majd az érseki méltóságig ívelt pályája, és 21 Fjalori enciklopedik shqiptar, Tirana 1985, 106. és 124. 97