AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Schütz István: Az ismeretlen Koszovó

Schütz István Az ismeretlen Koszovó A magyar közvélemény még a véres koszovói tragédia után is vajmi keveset tud erről az ősi albánok lakta területről, hányatott történetéről, lakóiról és a koszovói albán többség követeléseiről. Hosszú évtizedeken át hallgatott róla a hivatalos jugoszláv propaganda, az egyetlen forrás, amiből a magyar tájékoztatás meríthetett. Albánia 1962-től kezdve fokozatosan elszigetelődött a világ többi részétől, hogy diktátora az ortodox kommunizmus bajnokaként tetszeleghessen. A tiranai rádió a nyelvi hibák miatt alig érthető magyar adásaiban minden percet elfoglalt a „revizionizmus leleplezése", a nyomorra kárhoztatott albán nép „ragyogó sikereinek" propagálása. így fordulhatott elő, hogy amikor a szerb félkatonai alakulatok és milicisták embertelen kegyetlenkedései Koszovóra irányították a közvélemény figyelmét, a magyar sajtó, rádió és televízió továbbra is gépiesen ismételgette a szerb nacionalista propagandának a szerb állam és kultúra koszovói bölcsőjéről, a szerbeket ősi földjükről elüldöző albán basibozukokrol kürtölt szólamait. A koszovói albánok a magyar tájékoztatás szemében is csak a soknemzetiségű Jugoszlávia egyik nemzeti kisebbségét képezték, amelyik 1968-tól kezdve területi autonómiát élvezett ugyanúgy, mint a Vajdaság. A magyar sajtóban továbbra is megmaradt a „szerb nemzeti bölcső" legendája, hiszen senki sem nézett utána, hogy a születő szerb nemzet és kultúra ebben a bölcsőben milyen szépen fejlett gyermeket talált. Igen, az annyi nosztalgiával dédelgetett bölcső, a nemzeti kultúra fészke már hosszú évszázadok óta foglalt volt, és a születő szerb nemzet legfeljebb néhány kakukktojást próbált becsempészni a 13-14. sz. folyamán. De tekintsük át röviden ennek a bölcsőnek vagy fészeknek a történetét. Dardánia és a Longarosz-dinasztia A Balkán római hódoltságának kezdete előtt a mai Koszovó területén a dardánok és a velük rokon galabrok (galabrii) és thunatok (thunates) törzse lakott. A dardánokat általában az illírekkel rokonítják, de a fennmaradt toponímiai adatok (29) és személynevek (76) hangalakjából arra lehet következtetni (főként Fanula Papazoglu jugoszláv régésznő

1 foglalkozott ezzel a Fanula Papazoglu, The Central-Balkan Tribes in the Pre-roman Time, Amsterdam 1978, 210270. 87