AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)
II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Schütz István: Az ismeretlen Koszovó
időben a déli albán lakta területeket igyekezett egyesíteni a maga uralma alatt. A különböző források egyébként arra engednek következtetni, hogy a 18. sz. végére Koszovó lakossága a belviszályok miatt csaknem a felére csökkent. Ezt követően ismét megindult a bevándorlás Koszovóba, de a bevándorlók nagy része továbbra is szláv nemzetiségű volt. Növekedett a bevándorló balkáni ortodox oláhok és cigányok száma is. Mint minden nagy birodalomban, a török fennhatóság alatt álló területeken is lehetetlenség nyomon követni a lakosság etnikai keveredését. A mohamedán hitre áttérő szerbek közül sokan albán leányt vettek feleségül és elalbánosodtak, de ellenkező irányban anyanyelvet váltottak az ortodox hitre áttért albánok is. A török statisztikák szerint a 19. sz. utolsó évtizedében Koszovó vilajet lakosságának lélekszáma 1,066.891 fő volt, akik közül mindössze 162.000-en voltak szerbek, kereken 600.000-en pedig mohamedán és katolikus albánok 28 1843-44-ben a század legnagyobb albán felkelése robbant ki Skopje városában. A Dervish Сага vezette felkelők az albán fiatalok sorkötelezettsége ellen ragadtak fegyvert, és hamarosan elfoglalták Gostivart, Tetovót, majd Skopjét is. A felkelés a következő évben Koszovó egész területére és Shkodra városára is kiterjedt. A felkelők Isztambulban a sorkötelezettség eltörlését, az albánul nem beszélő hivatalnokok leváltását és az albánoknak ugyanolyan autonómiát követeltek, mint aminőt 1830-ban a szerbek vívtak ki maguknak. A török porta hosszas halogatás után vérbe fojtotta az albánok felkelését. Az 1877-78-as orosz-török háború váratlan megrázkódtatást okozott az albánok körében. Szerbia és Montenegró szövetségre lépett Oroszországgal és csapatai orosz támogatással elfoglalták a shkodrai és a koszovói vilajet északi részeit. A lakosság fejvesztve menekült a fosztogató, öldöklő katonák elől. A korabeli források mintegy 150.000-re teszik az albán menekültek számát. ° Ekkor a nyugat- és észak-koszovói albán családok felekezeti hovatartozásuktól függetlenül olyan véres drámákat éltek át, mint későbbi leszármazottaik a 20. sz. 90-es éveiben. Az albán területeket fenyegető egyre nagyobb veszély arra késztette az albán hazafiakat, hogy 1877-ben Isztambulban titokban összeüljenek és határozatot hozzanak az Albán Nemzeti Liga megalakítására. Vezetőjüknek a dél-albániai Abdyl Frasherit (Nairn Frashéri, a legnagyobb albán klasszikus költő bátyját), a kiváló diplomatát választották meg, tagjai pedig a koszovói Ymer Prizreni, Zija Prishtina, Ahmet Koronica és mások voltak. A Liga szervezését meggyorsította a San Stefano-i béke, amely az albán lakta terület felét Bulgária, Szerbia és Montenegró között osztotta fel. Válaszként az egész albán lakta terület képviseletében 110 küldött 1878 június 10-én a középalbániai Iljaz Pashe Dibra vezetésével kimondta a Prizreni Albán Nemzeti Liga 27 Stavro Na^i, Bushatllinjte, in: Fjalori enciklopedik shqiptar, Tirana 1985. 132-133. 28 Rexhep Qosja, id. mű 63-64. 29 Fjalori enciklopedik shqiptar, Tirana 1985. 139. J0 Rexhep Qosja. id. mü, 86-87. 102
