AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 10. (Budapest, 2001)

II. Egyetem és felsőoktatástörténet, történettudomány - Schütz István: Az ismeretlen Koszovó

során még mintegy félszáz albánul beszélő parasztot talált a két faluban, akik a Kélmendi nemzetséghez tartozónak vallották magukat. Utolsó leszármazottaikat az utóbbi években szerb félkatonai alakulatok üldözték el, amikor a részeire széthulló Jugoszláviában kirobbant a véres szerb-horvát konfliktus. Hegyvidéki albánok betelepüléséről tudósít Matija Mazreku skopjei katolikus érsek, aki ezt a hivatalát a 18. sz. második felében csaknem ötven évig töltötte be. Albán származása ellenére (valószínűleg a Shkodrától keletre fekvő katolikus Mazreku faluból került Koszovóba, ahol elszerbesedett) leplezetlen ellenszenvvel panaszkodik a pápának „éjjel fegyvert viselő", „okkal ok nélkül vért ontó", „éjszakánként titkos tanácskozásokat tartó" egykori honfitársaira, akik inkább a hegyvidéki falvak kegyetlen szokásjogának törvényeit követik, mint a Szentírás tanításait és csak „bajt és a felfordulást okoznak Koszovóban." Ugyanez az érsek többször is nyomatékosan felhívja a Vatikán figyelmét az egyházmegyéje területén tömegesen élő kripto keresztényekre, akik „anyagi előnyökért színleg áttérnek az iszlámra, de továbbra is igényt tartanak a szentségekre." Hozzá kell tennünk, hogy az ilyen betelepülések korántsem változtathatták meg gyökeresen az etnikai arányokat Koszovóban, annál kevésbé, mivel a helyi kiskirályok egymás elleni hadakozásai nem kímélték sem az albánokat, sem a szerbeket, sem a keresztényeket, sem a mohamedánokat. Koszovó, az albán nemzeti mozgalom központja A 18. sz. folyamán Koszovóban, mint a többi albán lakta tartományban is, fokozatosan növekedett néhány befolyásos albán nagybirtokos család befolyása, akik egymással rivalizálva növelték hatalmukat. Ezek a családok kihasználták a központi hatalom gyengülését és szinte teljhatalommal irányították egy-egy pasalik életét. Ilyen volt többek között a prizreni Rrotullicsalád, majd az ipeki Begolli-család, amelynek több tagja került a shkodrai szandzsák élére. A legnagyobb hatalomra kétségtelenül a shkodrai Bushatlli (vagy Bushatas)-család tett szert. Mehmed Pashe Bushatlliu, a leggazdagabb észak-albániai földesúr a shkodrai céhekre támaszkodva növelte hatalmát, véget vetve a helyi kiskirályok torzsalkodásainak és fosztogatásainak. Utóda, Karamahmut Bushatlliu (1749-1796) célja a geg nyelvjárási terület (ÉszakAlbánia és Koszovó) egyesítése és egy független albán állam megalakítása volt. Húsz évig volt hatalmon, és ebben a két évtizedben Shkodra a legnagyobb (több mint 30.000 lakos!) és a leggazdagabb albán várossá nőtte ki magát. A szultán két hadjáratot is indított ellene, de bezárkózva a város falai mögé, mindkét ostromot átvészelte, majd a visszavonuló török csapatokat szétverte. Mustada Pashe Bushatlli (1796-1860), a család utolsó képviselője folytatta elődeinek terjeszkedő politikáját és hamarosan összeütközésbe került a másik nagyratörö albán földesúrral, Ali Pashe Tepelenával, a Janinai oroszlánnal", aki ebben az 101