AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 9. (Budapest, 1999)

IV. Egyetem- és felsőoktatástörténet - Szögi László: 1848 utóélete a magyar felsőoktatásban

tavasszal hírt adtak az általában az Egyetem téren kezdődő, majd a Petőfi szoborhoz történő felvonulás után a Vigadó épületében záródó ünnepségsorozatról. 1888-ban a szabadságharc 40. évfordulóján a Petőfi szobornál Csomasz Béla az Egyetemi Olvasókör elnöke beszélt az ifjúsághoz emelkedett stílusban, de úgy ahogy a konszolidációs idők megkívánták: "Polgártársak! A Petőfi korabeli idők elmúltak. Sok minden megváltozott azóta. De egy nem, s ez a haza iránti kötelesség. Dolgozni fáradhatatlanul nemzeti nagyságunk épületén. Dolgozni, ahogy Isten tudni adta. Szégyen reá aki lomhán vesztegel. Rajtatok van a sor megmutatni, hogy mit vihet ki békében, harczban erős szívláng alatt az elszántság, hatalom és az érez akarat."

1 Az ünnepségeket általában bankett zárta a Redutban, ahol pl. az idős Irányi Dániel, vagy Degré Alajos mellett ott voltak a notabilitások és az első tósztot a királyra éppen a már említett olvasóköri elnök mondta. Mai szemléletünk szerint nem lehetett könnyű egyszerre ünnepelni Petőfi Sándort és Ferenc Józsefet, gyakorlatilag mégis ez történt, és az évtizedek során bizony elkoptak az ünnepi beszédek fordulatai. Egy jellegzetes ünnepi program az 1889-es évben így alakult: I. Emlékünnep a Vigadó nagytermében. II. Ünnepi körmenet (Egyetem tér, Kecskeméti utca, Kálvin tér). Itt beszéd az Országos Mérsékelt Ellenzéki Kör előtt (Gerlóczy Gyula joghallgató). Vonulás a Nemzeti Múzeum elé, majd a Nemzeti Színházban a Függetlenségi és 48-as Kör épületéhez, innen a Petőfi szoborhoz. III. Ünnepi lakoma a Vigadóban!

2 A rendezésért mindig az egyetemi polgárság volt a felelős. A sajtótudósítások alapján elmondható, hogy hasonló ünnepségek játszódtak le az ország más egyetemein és főiskoláin is, Selmecbányán, Nagyváradon vagy Kolozsvárott. A nemzetiségi 1 Egyetemi Lapok 1888. március 25.

1. évf. 6. sz. 5. p. 2 Egyetemi Lapok Rendkívüli ünnepi kiadás 1889. március 15. 321