AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 9. (Budapest, 1999)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Varga Klára: Látóhatárok egy könyvtárban avagy a Horizon integrált könyvtári rendszer bevezetése és használata az Egyetemi Könyvtárban

Egy modulon kívüli eljárással sikerűit megoldani a kölcsönző pénzügyi forgalmának elszámolását is. A Folyóirat-érkeztetési és a Szerzeményezési modul még nem került bevezetésre. Isten óvjon meg bennünket attól, aki csak egy könyvet olvasott. Az olvasók A kölcsönkérő olyan, mint az angyal, a visszafizető, mint maga az ördög. Számomra úgy tűnik, hogy az olvasók sokkal hamarabb és sokkal nagyobb hatásfokkal alkalmazkodtak az új helyzethez. Örömmel fogadták, a már más könyvtárakban megszokott számítógépes katalógust. Bár megtévesztő lehet a gépi katalógus (ugyanis sokkal több mü található meg a cédula-katalógusban, mint az adatbázisban), mégis sokat segít, hiszen az új beszerzéseket már csak itt lehet visszakeresni. Probléma, hogy az Olvasóteremben még nincs kiépítve a számítógépes hálózat, s ezért ott nem tudják használni az adatbázist. Az olvasókat sokkoló változások leginkább a kölcsönzés rendszerében következett be. Csökkent a kölcsönzési idő, szigorodott a lejárati határidő betartása, a késedelmi díjak behajtása, rendszeressé vált a felszólító levelek küldése. Emellett azonban következetesebb, az olvasók érdekeit jobban szolgáló lett a munkafolyamat. (Például az előjegyzési lehetőséget nagyon sokan veszik igénybe.) Az olvasók jó része lelkesen fogadta, hogy már nem csak telefonon, hanem elektronikus levélben (email-ben) is meghosszabbíthatja a nála lévő mű kölcsönzési idejét. A számok Háromfajta hazugság van: hazugságok, leplezett hazugságok és a statisztika. Jómagam matematikusként sokat dolgozom számokkal, s tudom, hogy a fenti „népi" bölcsesség igaz. Ám mégis, had mutassak 22