AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 9. (Budapest, 1999)

III. Irodalomtörténet - Muth Ágota Gizella: Bajza József, a magyar „megujhodás” kritikus poétája

bizonyítottak. Bajza már első igazgatósága idején nyolc új magyar darabot mutatott be a felsorolt íróktól.

47 Természetesen külföldi müvek is színpadra kerültek új fordításban, de Bajza a magyar darabokat szorgalmazta és részesítette előnyben: "Mit akarunk mi színházainkkal? Nem egyedül mulatságot, gyönyörködtetést; nekünk magasabb célokat kell hozzá kötnünk, nyelvet, nemzetiséget. Figyelmet kell tehát fordítani, a legnagyobbat, honi íróink termékeire..., s legyen jelszavunk: eredeti színmüvek s a legnagyobb szorgalommal betanulva! Inkább bukjék meg színpadunkon tíz idegen darab, mint egy hazai.'"

48 A lefordított külföldi darabok közül bemutatta Dumas, Shakespeare, Schiller, Lessing, Calderon, Hugo drámáit, de egészen nem szakíthatott a Kotzebue-féle korabeli német szentimentális művekkel és az általa oly sokat kárhoztatott operákkal sem, melyektől leginkább féltette a színház nemzeti jellegét, s ezt több írásában is kifejtette. Szín igazgatását szintén sok vita és cikk kísérte, a Pozsonyi Hírnök és a Rajzolatok e téren is megkezdték támadásaikat ellene, ezekre Toldy {Athenaeum) és Kazinczy Gábor {Társalkodó) válaszolgattak, hiszen Bajzát lefoglalták a színház gyakorlati ügyei. Egy Athenaeum-beli vita kapcsán pörbe is fogták őket, mely már nem maradt meg a tollharcok mezején, hanem jogi útra terelődött.

49 Bajzában saját tapasztalatain túl ez a pör is megérlelte a gondolatot, hogy a színházügyet országos felügyelet alá kell rendelni, a megyeivel szemben, nagyobb összeggel támogatni, hozzáértő igazgatót kinevezni és ennek szabad kezet adni a színház ügyeiben. A Szózat a Pesti Magyar Színház ügyében с röpiratát az 1839-40. évi országgyűlésre írta, mely sok tekintetben elfogadta javaslatait és a színházügyet 1841-ben országossá tette. A Nemzeti Színház már nagyobb összegű támogatást is kapott. A Szózatban Bajza tizenkét fejezetben fejti ki álláspontját, általánosan szól a színház céljáról, kiemelve legfőbb elvét: 47 vö. SZŰCSI József, 242. p. 48 Magyar Játékszini Krónika. = BJÖM V. 183-184. ( a továbbiakban: MJK) 49 BAJZA Kálmán: Az Athenaeum-per. Az első magyar sajtóper története. Budapest: Argumentum, 1997. (Irodalomtörténeti füzetek. Szerk. Fenyő István, 142. sz.) ( A könyv részletesen bemutatja az Athenaeum-per jogtörténeti anyagát) 217