AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményeiből - Knapp Éva: A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára. Tudományos ismertető

nagyszombati könyvtárban őrzött ősnyomtatványok 223 további kötettel bővültek az egykori rendházakból. Az 1780-as évek elején a könyvtárnak összesen mintegy 350 ősnyomtatványa lehetett. Ez a II. József-féle feloszlatások után további 300 kötettel bővült. Az első ritkaságtári különgyűjtemény az Ösnyomtatványtár volt. Első katalógusa a XVIII. század végén, a könyvtár Pestre költözése utáni években készült. A XIX. század elején újabb katalógust készítettek, de a korábbihoz hasonlóan ez sem dolgozta fel a teljes állományt: mindössze 325 müvet sorolt fel. A két katalógus elkészítése nem jelentette az anyag önálló kezelését. A katalógusokban szereplő jelzetek szekrényekre utalnak, amelyekben a legkülönfélébb nyomtatványokat őrizték egy helyen. Amikor a könyvtár átköltözött az új épületbe, a XV. századi nyomtatványokat leválasztották a törzsanyagtól. A gyűjtemény rendezését Szilágyi Sándor kezdeményezte. Az állomány ekkor 953 mű volt 972 kötetben. Az első teljes körű katalogizálást Kudora Károly végezte el 1879-1882 között. A felvételeknél biztonságos azonosításra törekedett, ezért azok incipitet, kolofont és bibliográfiai hivatkozásokat is tartalmaznak. A katalógus kinyomtatása azonban 1881-ben és 1888-ban is elmaradt. A második teljes körű katalogizálást az időrend és a helyrajzi szempontok együttes figyelembevételével végezték a XX. század elejétől. FERENCZI Zoltán be nem fejezett munkáját Hóman Bálint folytatta. Mindketten nagy gondot fordítottak a proveniencia rögzítésére. Ferenczi ezenkívül jelezte a kötés formáját és a kéziratos bejegyzéseket. Hóman Bálint ilyen típusú megjegyzései részletezőbbek voltak. Az ösnyomtatványtár harmadik katalogizálását GERÉZDI Rábán kezdte el 1945 után. Gerézdi reprodukálta az ősnyomtatványok kéziratos glosszáit és a hosszabb bejegyzések teljes szövegét. Esetenként leírásokat készített a kötéstáblák kódex-töredékeiről is. Az általa elkészített mintegy 400 címleírás, amit 1974 tavaszán Mezey László még használt, 1977-ben nyolc lap kivételével már "lappangott". A gyűjtemény a felállítását követő száz évben mintegy száz müvei gyarapodott. Ezek nem elsősorban vásárlások útján, hanem a könyvtár raktáraiból, átsorolással kerültek a gyűjteménybe. A reneszánsz könyvkultúrát képviselő ősnyomtatványok közül kiemelhető IX. Gergely pápa Decretalisa 1479-es velencei kiadásának gazdagon illuminált példánya, amely VÁRADI Péter kalocsai érseké volt (Inc. 65.). A magyarországi későgótikus könyvkötészetet képviseli például Augustinus Opusculája. 1483-as velencei kiadásának az a példánya, amelyet a lövöldi karthauzi kolostorban kötöttek be 1486-ban (Inc. 139.). A Missale Strigoniense 1493-as és 1503-as velencei kiadásainak egy-egy példánya a budai kötések különböző típusát képviseli (Inc. 483., RMK. III.29). Az ősnyomtatványgyűjteményben országos unikum példány többek között Laudivius XV. század második felében írt szent Jeromos életrajza 32