AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

IV. Segédtudományok, restaurálás - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A 11. századi keresztény néptudat kezdetei a két szent király alatt: Szent Istvántól Szent Lászlóig

István - a latin kereszténység korabeli Mária - tiszteletének szellemében valóban felajánlhatta országát a szó jogi értelmében is Szűz Máriának.

12 A felajánlásnak írásban való, legendabéli rögzítése megfelelő válasz VII. Gergelynek arra az igényére, hogy kettős jogcímen is a Szentszéknek követelte a Magyarország feletti, evilági felsőséget: Szent Istvánnak Péter apostol számára tett állítólagos felajánlására hivatkozva, s Magyarországnak III. Henrik által Szent Péter tiszteletére való meghódítására támaszkodva. A Legenda Maior Istvánnak nem Szent Péter, hanem Szűz Mária részére való felajánlását hozza fel, s erre az aktusra Máriával katonai győzelem alakjában megnyilatkozó ítéletével mintegy megerősítő pecsétet is tétet, éppen a Szent Péter tiszteletére állítólag hódító császár apja, II. Konrád ellenében. Szűz Mária tehát gondoskodott a legendaíró szerint hereditas-ának megvédéséről a hódító ellen! Szent Gellértről az író röviden, nagy tisztelettel emlékezik meg, s feljegyzi: "amikor a szent király elhunyta után bekövetkezett a keresztényüldözés, megkövezték".

13 Ennek az üldözésnek az eljövetelét Deliberatio-jábsin előre látta a vértanú püspök, s ki is fejtette, miért. Egyfajta biblikus alapvetésű, eszményi társadalmi programot is ad a tökéletességre törekvő híveknek. Mondanivalójának alapigéjeként az Apostolok Cselekedeteinek a jeruzsálemi egyházközségre vonatkozó szavait (4, 32-35) idézi: " A hívők sokaságának egy volt a szíve és lelke, és senki nem mondott a magáénak semmit, amit birtokában tartott, hanem nekik mindenük közös volt. Köztük u. i. senki nem volt nélkülöző. A szántóföldek és házak birtokosai ui. ahányan csak voltak, eladva elhozták annak az árát, amit eladtak és letették az apostolok lábához. Elosztották pedig kinek-kinek, amint neki szüksége volt." Gellért ezt példának állítja mindenki elé, "aki méltó lett Isten kegyelmére az apostolok igehirdetése és a keresztség forrása által." Ók azok, akik a földön lakva és a romlandó testhez kötve is már mennybéliek, akik "elvetik a világ édesgetéseit és bűnre vivő csábításait." Velük ellentétben akik nem így élnek, azokra pokolra szállás vár, s őket "ki kell zárni a mennyek országából." Az utóbbiakkal a hívőknek igazában érintkezniük sem szabad. Fejtegetését Gellért a korinthusi levél idézésével (1, 5, 10-11) zárja: " > ... Ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit testvérnek neveznek ugyan, de parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy átkozódó, vagy részeges, vagy rabló. Az ilyennel még csak ételt se fogyasszatok. < Mit mondjak még? Hajói gondolom, fontolóra véve a mondottakat, helyesen érted, s azt is, miért történt az ilyenekre nézve a tilalom. Jaj nekünk, akik nem félünk e parancs ellenére 12 Lásd GERICS József tanulmányát, amely Ladányi Erzsébet erre vonatkozó észrevételeit is tartalmazza: Az állam- és törvényalkotó Szent István. = Művészettörténeti Értesítő, 1990. 77. P. 13 SRH II. 292