AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

IV. Segédtudományok, restaurálás - Almási János: A német genealógia hatása a 18–19. század fordulója után

Almási János A német genealógia hatása a 18-19. sz. fordulója után A

ma történészének feladata, hogy nemzeti múltunk, de Európa történetét vizsgálva is felhasználja azokat az eszközöket és módszereket, amelyeket a történelem ún. segéd-tudományai nyújtanak. A „segédtudományok" kifejezésnek van bizonyos pejoratív csengése, pedig a „segéd" fogalom a segítséget - tegyük hozzá - elengedhetetlen segítséget jelöl egy-egy monográfia, történeti mű készítői számára. Az mindenki szemében természetes már, hogy a történeti valóság kutatója a maga által feltett kérdésre legelőször is a levéltári források megismerésével keres választ. A célból azonban, hogy az egyetemen olyan kutatókat képezzünk, akik tudjanak mit kezdeni a forrásokkal, meg kell ismertetnünk őket ezekkel az ún. segédtudományokkal. Volt néhány évtized 1945 utáni történetírásunkban, amikor ezt a szükségszerűséget figyelmen kívül hagytuk, és a segédtudományok oktatását csupán csak a historiográfiák irányába térítettük el. Most pedig csodálkozunk, hogy felnőtt egy történész - történelem tanár nemzedék, amely életének negyedik-ötödik évtizedében igényli - sőt művelni igyekszik - ezeket az ún. segédtudományokat. Az oklevelek, korabeli statisztikák, kronológiai adattárak, a családok története, a címerek és pecsétek kort ábrázoló és jellemző bizonyításai, illetve mindezek megismerése és alkalmazása újraértékeli nemzeti hagyományanyagunkat. Ezekhez a forrásokhoz való visszatérés az egyetlen lehetősége az induktív történetírásnak és ez az egyetlen módja egy formulába öntött koncepció megalkotását követő ingatag bizonyítgatásoknak a történeti valóság minél teljesebb ábrázolásával való felváltásának. Az igényeket mi sem bizonyítja jobban, hogy az első kiadást újabb és újabb kiadás követi, mind a Tankönyvkiadó által első ízben 1968-ban megjelentetett Magyar történelmi kronológia, és Egyetemes történeti kronológia, mind a minden szakember igényét kielégítő és az Akadémiai Kiadónál első ízben 1981-ben megjelent négykötetes Magyar történelmi kronológia és az 1984-ben megjelent Genealógiai irodalmi bibliográfia. A tények, az adatok és ezek megismerésének módszerei állnak a múlt megismerésére törekvők figyelmének előterében. A budapesti Egyetemi Könyvtár múlt századi tudós igazgatói: SZINNYEI József, SZILÁGYI Sándor tudták ezt, amikor az olvasótermi kézikönyvtár anyagát összeállították. Ezen az úton haladt a romantikus életpályát befutó Horvát István történetíró fia: HORVÁT Árpád, aki a Könyvtár jelenlegi épületében Ferenczi Zoltánt követően az első igazgató volt. Sajnálatos, hogy Horvát Árpádról, mint Szendrey Júlia második - és igen nehéz természetűnek mondott férjéről, akiért „eldobta az özvegyi fátyolt" - szokás beszélni, továbbá mint az irodalmár 283