AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 7-8. (Budapest, 1997)

II. Művelődéstörténet - Izsépy Edit: Rimaszombat a 17. században

de csak a harmadik esztendőben. A tanácsbeliek emberismeretét bizonyította, hogy némelyikük négyszer, ötször is bíró lett. Bár névsoruk, főleg a század elején hiányos, de ezen szokás miatt valószínű, hogy személy szerint kevesen maradtak ki belőle. Jelölésénél nem a vagyonosságot tartották az első szempontnak, hanem az alkalmasságot és megbízhatóságot, szegény ember azonban nem lehetett, mert ha a pasa, majd később a német generális kevesellte az adót vagy az ajándékot, a bírónak kellett azt hirtelen kipótolnia. Némelyiküknek, a század vég felé, több mint ezer forinttal tartozott a város.

18 A bírónak soha sem lehetett nyugta, feljegyezték, hogy éjjel 10-kor érkezett meg a „posta rab" a földesúr levelével.

19 A testi lelki erőt sem nélkülözhette, mert évente egyszer kétszer személyesen vitte el az adó részletét a pasának és a magyar földesuraknak. Útközben rablók, török és magyar kóborló katonák egyaránt kifoszthatták. Télen (a karácsonyi adót januárban vitte el) a jeges út, szélvihar és farkas falkák akadályozhatták. Az úti viszontagságok után Egerbe érve nem tudhatta, hogy nem fog-e úgy járni, mint VÍGKEDVŰ Mihály debreceni bíró, akit az elégedetlen váradi pasa kivégeztetett. Nemcsak a debreceniek, minden polgár a „város igájának" nevezhette a bíróságot. Ismernie kellett a forgalomban levő sokféle pénz értékét, árfolyamát. A kihallgatás előtt előbb aranyra vagy tallérra kellett beváltania a magával hozott sok és sokféle aprópénzt, mert a kincstárnok csak így fogadta el az adót. Bátorságon kívül jó emberismeretre, tárgyalóképességre is szüksége volt. Másképen viselkedett a török pasánál, mint amikor Gács várában kért valamint a gróftól. Az egri pasa és díványülő urak előtt hol önérzetesen, hol hajlongva védte városa érdekeit. Majd diplomatikusan puhatolódzott, milyen ajándékokat hozzon legközelebb nekik s minden tisztségviselőnek a tinajától (a pasa helyettese) az ajtónállókig. Amikor minden ajándékot szétosztogatott nem térhetett rögtön haza, következett az „egri vásárlás". Ez két részből állt, a „város szükségletére" sok minden kellett fűszerszámoktól a papírosig. Mindezt árban sokszorosan felülmúlta, amiket a két magyar földesúr számára vásároltak. Egy részét ugyan beszámították a földesúri adóba, de a nagyobb része ajándék volt a török szőnyegtől a hajlékony kardpengékig. A városi jegyzőkönyveket a sárospataki iskolában végzett nótárius vezette, ám bírónak is olyat választottak, aki járt néhány osztályt a rimaszombati iskolában.

20 A bürokratikus iratgyártás már elkezdődött, tudniuk kellett, mit írnak alá. Némelyikük még latinul is értett. A bírói tisztségre a tanultabb, tehetősebb polgárok közül első sorban a kalmárok és iparosmesterek jutottak. BORNEMISZA András szűcs és kalmár, APÁTI Nagy András, GONDA Bálint, NAGYVATHY Mihály, RÉPÁS György és VlSKI Mihály kalmárok illetve tőzsérek, MESTER András, SZŰCS István és Pl. a volt bíró, Kós Jánosnak 1682-ben. (Városi jegyzőkönyvek) Koháry István levelei Eszterházy Pál nádorhoz. Közli: Merényi Lajos. = Történelmi Tár 1903.246. p. 20 Répás csak törökül nem tudott, azért cserélte össze a leveleket. 99