AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Torbágyi Tiborné: Szombathi János: Magyar Athenas Toldalékja

vette és megvallotta (:loco cit. p. 35:) de meg-jobbitani el-mulatta. Hogy pedig két különböző személy volt meg tetszik tsak onnan is: m. Sélyei Balog István már 1646ban Máramarosi Esperest volt (:vid. Lampe Hist. Eccl. Hung. p. 422:) Sellyei M. István pedig született 1627ben és mikor Gallyakról ki szabadult és Tigurumban mulatott 1676ban volt 49 esztendős, a'mint a' képe alatt való irás bizonyitja. Ha már ő lett volna a' Máramarosi Esperest is, tehát 19 esztendős korában kellett volna néki Esperestnek és a Szathmár Németi Gyűlés követjének lenni, a' melly képtelenség. — De ezt csalhatatlan világosra hozza a' Pataki Collég. Matriculája, a'mellyet emiitettem. E' szerint már Lampéban is a' Dunántúl való Püspökök Registromába ezen Sellyei M. Istvánt kell érteni, a' Máramarosi Esperestek Rendébe pedig Sélyei Balog Istvánt." Szombathi világos tényekkel támasztja alá elődeinek tévedéseit, valóban a Sellyei M. adatait a pataki kollégium anyakönyvével bizonyító érvelése helytálló, és további bizonyítéka Szombathi adatainak, hogy Sellyei Balog már 1629-ben a debreceni kollégium beiratkozott diákja volt

22 — minden jel arra mutat tehát, hogy jóval 1627 előtt született. Röviden utal ugyan Szendrey Ferencre, Székely Istvánra és Szilágyi Benjáminra is, de a következő említésre méltó jegyzetét Szkhárosi Horvát Andrásról olvashatjuk: „Szkhárosi N. N. Kereszt nevét nem tudhatom. Egy volt a Magyarországi Reformátorok közzül, és a' mint Ítélem Tállyai Pap 1542 's következő esztendőkben. Tsudálkozom, hogy a' Historicusok nem emlékeznek róla. Jeles elméjű és szép tudományú ember volt, a'mint munkáinak maradványai mutatják. Én három kis részre akadtam. Egy vagyon a kül.-kül. féle ditséretek közt, melly igy kezdődik: Semmit ne bánkódjál Christus szent serege [Szkhárosi Horvát: I. Vigasztaló ének.], a vers fejében Skharosinus. A kettő pedig kinyomtattatott több énekkel, együtt Bártfán, Debreczenben 's egyebütt, újra kinyomtatta pedig Molnár Albert 1618ban a Scultetus Ábrahám Magyarra fordíttatott Jubileumi Esztendei Prédikácziója után. [RMK. I. 482.] A' Vallásban bé tsuszott babonákat kívánja különösen elöladni mind a kettőben. Igen gyönyörűséges énekek ezek, és olly dolgok jegyeztetnek fel bennek, mellyeket másunnan nehezen tudna az ember. Egyik igy kezdődik: Szánnyd Ur Isten a' te népednek illyen nagy romlását [Szkhárosi Horvát: VI. Az istennek irgalmasságáról.] .... A másik igy kezdődik: Siess keresztyénség, gondolly jól igyedről." [Szkhárosi Horvát: IV. Kétféle hitről.].... A Toldalék második része ugyan túllép az elsőn, hisz ott az utolsó adatok Czeglédi (Tzeglédi) Ferencre vonatkoznak, de részletesen kidolgozott címszó a Toldalék continuatiójában is csak néhány van a T betű után, többnyire egy-egy soros utalásokat olvashatunk csak a nevek mellett (például Varjú Istvánnál és Vásárhelyi Mózesnél), vagy rövid pótlást Bod anyagához (pl. Wásonyi Mártonnál a Boldog emlékezetű Kortholt Christian súlyos papi terhe, Jena, 1726. с fordítás bejegyzése). E néhány lényegtelen adat mellett van még négy érdekes, említésre méltó jegyzete itt Szómbathinak, melyek csak részben illeszkednek az eddigi viszonylag pontos betűrendbe: az Udvarhelyi Péterre és Vízaknai Gergelyre vonatkozó adatok mellett szerzőnk itt közli ismereteit Szegedi Gergelyről és Diószegi K. Istvánról. Udvarhelyi Péterről ezt írja: „Ki adta Diest Henriének egy munkáját illy titulus alatt: Öt sima kövekkel elkészített Dávid parittyája, az az a ' Keresztyéni vallás igasságának megállatása tulajdon, tsak a' Keresztyén vallásnak öt ágazataiból, az igaz Anyaszentegyházra ingerkedő Góliátok ellen 'sa't. Mellyet készített Diest Henríc. Most pedig 23 Thury Etele: Iskolatörténeti adattár. Pápa, 1908. 251