AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Torbágyi Tiborné: Szombathi János: Magyar Athenas Toldalékja

és igen szorgalmatos ember volt, a' ki a' maga tanítványainak tanitott Theologiát, Physicát, 'Sido nyelvet, Magyar grammatical Históriát, Politicát 's egyebeket. Az ő Magyar Orthographiája kijött Lötsén 1708dik esztendőben (: nem 1705ben mint irja Horányi Ur:). Nem keveset dolgozott Páriz Pápai Ferencz Dictionariuma körül is, mellyet véle közlött 1705dik esztendőben az emiitett neves iró. Hasonlóképpen közölt vele 1707dik esztendőben Debreczeni Ember Pál is a' maga Históriáját, mellyet a' M. és Erdély országi Rfta Ecclesiakról irt. Ennek fia volt iffj. Tsétsi János, Pataki Professor." Gyakorlatilag itt be is fejeződik a Toldalék első változata, hiszen a Csécsi Jánost követő néhány sor már csak egészen rövid, kevésbé lényeges életrajzi adatokat közöl Csúzi Cseh Jakabról, Csúzi Cseh Jánosról, Csanaki Mátéról és Czeglédi Ferencről. A Continuatio, a Toldalék kiegészítő, rövidebb része következik ezután, mely szolgáltat ugyan fontos új adatokat is, de részben csak egy pontosabb betűrendbe szedett felsorolását adja meg azoknak a szerzőknek, akikkel foglalkozott — vagy a későbbiekben kíván foglalkozni — Szombathi. A Continuatio első kiegészítése -=— 1. számmal jelölve — Dávid Ferencre vonatkozik. „Lev. 60. Azokon kivül, mellyeket elölszámlál Bód Péter Ur és Benkő József Ur Tansylv. Tom. 2. pag. 354. vágynak ezen munkái is: 1. Confutatio Responsionis Faistinae. Itt Faustus Socinussal vetélkedik a' Christus imadtatása felől. 2. Tractatus de Dualitate. Itt pedig Blandrata Györgyei veszekedik ugyan azon kérdésre nézve. Ezen két munkái kijöttek .... Defensio Francisci Davidis in negotio de non invocando Jesu Christo in precibus. 8°. [RMK. II. 168.] Akinyomtatásnak helye s' esztendeje fel nem tétetik, de az előljáró beszédből ugy tetszik, hogy 1579ben jött ki v. azután tsak hamar. Megvagyon nálunk a' könyv." Dávid Ferenc után Huszár Gállal foglalkozik szerzőnk, de a Palatina Catechésiséwel kapcsolatos feljegyzését többször javította, nehezen olvasható itt a kézirat néhány sora. Illyésházi Gáspárról is röviden emlékezik meg, de a jegyzet rövidsége ellenére is lényeges, hiszen Bod egyáltalán nem ismerte Illyésházit: „Volt Trencsén, Liptó és Árva Vármegyéknek főispánya. Származott az Illyésházi Grófi famíliából, a'mellyből való volt a Palatínus Illyés Házi István is. Magyarra fordította Beust Joachimnak egy munkáját, mellyet az ő halála után Laskai János nyomtattatott ki illyen titulus alatt: Kézben viselő Könyv a' jó és bódog kimúlásnak mesterségéről. Debreczenben 1639. 8°. Meg vagyon nálam. [RMK. I. 689.] Kecskeméti C. János a következő olyan szerző, akiről több és pontosabb ismerete van Szombathinak, mint Bodnak. Toldalékjában a két Kecskeméti János körüli félreértéseket igyekszik tisztázni; a Magyar Athenas Kecskeméti A. Jánossal kapcsolatos tévedését javítja:

20 „Ketskeméti С János: a' ki volt először Tokai Káplán, azután Kállai, végre pedig Ungvári Pap, és egyszersmind Esperest. Ez irott ünnepi prédikációkat, nem Ketskeméti Alexi János,

1 mellyek ki jöttek illyen titulus alatt: „Három fü és nevezetes esztendős Innepekre való Praedíkatiok, úgymint Karácsonyra, Húsvétra és Pünköstre. Irattattanak Ketskeméti János Kállai Praedikator által. Nyomt. Debrecz. 1615. 8°. [RMK. I. 455.] azután egynehány prédikációkkal megbővitve kinyomtattatott Debrecz. 1624. 8°. [RMK. I. 536.] Vagyon ajánlva nemes Lórántfi Urnák. Nálam az utolsó nyomatása van. — Bód Péter Ur ezt a kettőt egynek tette; de hogy két különböző ember volt(:noha egy időben éltek:) 20 Bod Péter: i. m. 141.1. 249=