AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Torbágyi Tiborné: Szombathi János: Magyar Athenas Toldalékja

Magyar nyelven tolmátslott Udvarhelyi Péter. Nyomt. 1661. 12°. [RMK. I. 975.J N B. Ezen Dávid parittyája nevű könyvetske felöl azt irja Bód Péter Ur (:p. 330.:) hogy fordította Uzoni Bálás. Én az Uzoni Bálás fordítását nem láttam; de az Udvarhelyi Péterét soká forgattam és olvastam. Ugy vélem ezért, hogy mind a ketten lefordították és kiadták ... ." Helyes itt Bod Péter és Szombathi jegyzete is, hiszen valóban lefordította a kérdéses munkát Udvarhelyi Péter is, Uzoni Balázs is [RMK. I. 930.], sőt Szoboszlai Miklós is [RMK. I. 802.], de erről az 1648-as debreceni kiadásról egyikőjük sem tudott. Víz­aknai Gergelyre vonatkozó rövid, két soros jegyzetében Bod Péter hiányos adatait igyekszik pótolni Szombathi, bár lényegében ő sem tud többet Vízaknairól, mint. Bod: „Lev. 329. Botsátott ki egy munkát Az Keresztyéni Tudományról. 12°. — Erről többet nem tudok, a' titulussát is tsak a' Rákóczi Sigmond könyveinek Catalo­gussából tudom." [RMK. I. 273.] Szegedi Gergelynél feljegyzi azt a művet, melynek az RMK. III. 444. adatai szerint már csak egy példánya volt ismeretes a kötet összeállítói előtt: „Szegedi Gergely: Szép Deák és a' Históriákban jártas 's bölts ember volt. Mun­kája: Epistola ad Illustrissimum ac Magnificum Dominum D. Petrum Petrouuit. Scripta a Gregorio Zegedino. Witten. 1557. 8° " S végül az utolsó bejegyzés: „Diószegi K. István: Prédikációi illy titulus alatt: Kiosztatott Talentom, az az­ollyan idvességes Magyar Prédikációk, mellyekben az hibás vallás megczáfol­tatik, az igaz vallás értelmesen leíratik, mellyeket prédikációkból vett 's ki bocsá­tott Diószegi K. István S. I. M. D. H. P. Debrecz. 1679. 4°. [RMK. I. 1230.]­Tanult a Váradi és Debreczeni oskolákban. Onnan ment külső országokba, nevezetesen Belgiomba 1664dik esztendő tájban. Visszajőve a' Hazába lett Deb­reczeni Professor, melly hivatalt 2 esztendeig viselte azután lett a maga Hazá­jában, Diószegen Prédikátor." Ezzel a pótló jegyzettel fejeződik be Szombathi Toldalékja. Láthatjuk, hogy nemi tervezett egy nagy koncepciójú munkát, nem akarta kiadni újra Bod művét. Ezekből 1 a feljegyzésekből világosan kitűnik, hogy vitathatatlanul nagy lexikális tudással, ma­gasfokú olvasottsággal, széleskörű irodalomtörténeti tájékozottsággal rendelkezett,, élt a pataki könyvtár adta gazdag lehetőségekkel. Elismerésre méltó tény, hogy Bod Péter adatait (és másokét is!) oly sok helyen tudta helyesen kiegészíteni vagy javítani. Munkássága széleskörű, sokoldalú volt. Talán éppen ebben rejlett hibája: kuta­tásai oly sok irányba ágaztak el, hogy ha erejét a tudomány egy ágának művelésére összegezte volna, akkor ma kevesebb, de minden bizonnyal még értékesebb mű őrizné nevét. Képességei megvoltak ehhez: hiszen a korabeli viszonyok között is végtelen pontos és megbízható adatgyűjtést végzett. Semmi nem kerülte el figyelmét, olvasás közben állandóan feljegyezte észrevételeit; ennek eredményét megtaláljuk a sárospa­taki Nagykönyvtár Szombathi korában már meglévő anyagának számos darabján, hiszen sokszor magának az olvasott könyvnek üres oldalaira, a lapszélekre írta be megfigyeléseit, javításait, melyek egyik helyen életrajzi, máshol bibliográfiai jellegűek,, vagy mindkettő együtt. Nemcsak önálló munkái, de ezek a könyvbeli bejegyzések is elismerésben részesültek irodalmunk akkori vezéralakjaitól. Kazinczi így ír erről: „... egész életét olvasásban 's tanításban töltötte, 's leginkább a' Magyar országi Világi 's Egyházi történetek tudományának élt. A' köz Bibliotékának nehezen van valamely e' tárgyra tartozó könyve, mellynek vagy széleit vagy fejéren hagyott leve­leit a' maga igazításaival s bejegyzéseivel be ne tarkította volna, melly vétek ugyan f de midőn illy készületü férfijutói jő, dicséretes és hasznos vétek" 23 23 Tudományos Gyűjtemény. 1824. XI. köt. 58.1. 252

Next

/
Oldalképek
Tartalom