AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

A korszerűség követelményének csak akkor felelhet meg a közoktatás, ha a prob­lémák megoldásában együtt dolgozik az irányító szerv a pedagógiai tudományos inté­zetekkel, a Tudományos Akadémia megfelelő szerveivel, amelyek rendszeresen fog­lalkoznak az oktatás átszervezésével az élet, a gyakorlat követelményei alapján. A leg­fontosabb feladat az ismeretek állandó rendszerezése és az oktatási rendszer új tan­terveinek az állandó és folyamatos tökéletesítése. El kell érni, hogy az oktatás ered­ményeként önállóan gondolkodó nemzedékek nevelődjenek. A Tanácsköztársaság idején a közoktatásügy vezetői helyesen nagy súlyt helyez­tek az ifjúság internacionalista szellemű nevelésére. Ez a soviniszta szellemű nevelés után szinte üdítően hatott az egyébként is soknemzetiségű országban. Akkor még nem értették meg, ahogyan Fogarasi Béla írja: „hogy a proletárinternacionalizmus és az igazi haladó szellemű, demokratikus patriotizmus egymásra utalnak, egymást kiegé­szítik, egységet alkotnak. 39 Minden tekintetben nemes célkitűzés volt a közösségi nevelés, a közösségi ember­típus kialakításának a szándéka. Az erkölcsi nevelés kérdései jelentős helyet foglalnak el a reformintézkedésekben. Helyesen látták, hogy az erkölcsöt nem oktatni kell, hanem „ennek minden tárgyon végigvonuló princípiumnak kell lennie." 40 Az erkölcsi nevelés jelentős tartalmát a közösségi nevelés alkotta volna, nagy súlyt helyeztek volna benne a munkaerkölcsre. Az erkölcsi nevelés célja a szocializmus ügyét híven szolgáló embertípus kialakítása. Az erkölcsi nevelés ezzel valóban, reális és életszerű problé­mákkal telítődött volna meg. A társadalmi ember, a társadalom és az egyén érdekeit helyesen látó és értelmező ember nevelése ma is legfontosabb feladata iskolai nevelé­sünknek. A nevelés nagy és bonyolult feladatába a Tanácsköztársaság igyekezett a legszé­lesebb erőket bevonni. Következetes célkitűzés volt a családi és iskolai nevelés egy­ségének a megteremtése. Olyan intézkedéseket hoztak, amelyeknek a célja volt az iskola és a család közelebb hozása egymáshoz. Jól látták, hogy a sikeresebb és ered­ményesebb nevelés és oktatás csak úgy érhető el, ha a családi nevelés harmonizál az iskolai neveléssel. Végeredményben egy következetesen szocialista oktatási rendszer körvonalait látjuk magunk előtt. Az intézkedések ebben az irányban harmonikus, egységes egészet alkotnak. Megvalósításuk lehetővé tette volna egy magaskultúrájú nemzedék nevelé­sét és azt, hogy az oktatás és a nevelés a legnagyobb mértékben szolgálta volna a tár­sadalmi szükségleteket. Az egész reform sarkpontja volt az iskolának az élettel, még­pedig a szocialista élettel való összekapcsolása. A Tanácsköztársaságnak rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, a háború utáni gazdasági kimerültség, a nyomor enyhítésével, a háborús károk és sebek gyógyí­tásával stb. „De minden nehézség között és minden fogyatékossága ellenére: a forra­dalom egész ideje alatt nap-nap megszakítatlanul folyt a kulturális munka, folyt a harc egy új kultúráért, igazi magyar kultúráért, amelynek semmi köze a kiváltságosok, a tehetségtelen törtetők és tudatlanok reakciós kultúrájához, amely egyes-egyedül a dol­gozók szabad, haladó szellemű, demokratikus kultúrája." 41 39 Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája. = Társadalmi Szemle. 1949. 3—4. sz. 213. 1. 40 Vörös Újság. 1919. május 14. sz. 41 Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája. = Társadalmi Szemle. 1949. 3—4. sz. 213.1. 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom