AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Torbágyi Tiborné: Szombathi János: Magyar Athenas Toldalékja

világos ezen könyvek titulusából és előljáróbeszédéböl; 's tsak abbul is, a'miket megjegyez ezen két Ketskeméti felől Lampe Hist. Eccl. Hung. Pag. 588. 597. 603. Sőt abban az időben volt egy harmadik Ketskeméti János is, Fejérvári Pap. Vid. Lampe pag. 744." A Keserűi Dajka Jánosra és Komjáti Benedekre vonatkozó jegyzet után már egyszer említett nevekkel találkozunk újra, aztán Melotai Nyilas Istvánnal kapcsolatban egészíti ki röviden az Athenast: „Lev. 174. 175. Az itt elöl számláltakon kivül adott ki egy közönséges Papi gyűlés alkalmatosságával egy munkátskát illy titulus alatt: Assertiones Verae, oppositae Pontificorum etc. Debreczini. 1615. 4°. [RMK. II. 361.]" Utaltunk már rá, hogy Szombathi fő érdeme a történetírói-filológus pontosság. Tárgyilagosan, bizonyítékokra építve, forrásait megjelölve ír. Nem fogad el olyan adatokat, melyeknek pontosságáról nincs meggyőződve, amit nem látott maga is. Ha fel is jegyez néhol egy-egy mások által látott-hallott adatot, nem tekinti azt sohasem biztos ténynek, míg önmaga nem győződik meg helyes avagy hibás voltáról. Ilyen jellegű Ozorai Imrével kapcsolatos néhány sora is: „Ozorai Imre. Lev. 208. Adott ki egy bizonyos munkát De Christo et Antichristo. 8°. [RMK. I. 5.] Többet ezen könyvről nem tudok; mivel nem láthattam soha. Azt is hogy jött ki Ozorainak illyen munkája, a' Rákóczi Sigmond könyveinek Registromából tudom." Patai Istvánra és Pécsi Lukácsra vonatkozó sorok után olyan problémát igyekszik tisztázni Szombathi, mely nem csak Bod Péternél, de sokkal későbbi szakirodalomban sem egészen világos. A Magyar irodalmi lexikon Sellyei Balog Istvánról ezt írja: „Életrajzi adatait a kézikönyvek többsége is összekeveri Sellyei M. István ref. püspök életrajzi adataival."

21 — s hogy ez valóban így van, annak bizonyítéka az említett lexikon két idevágó címszava is, ugyanis születési évnek Sellyei M. Istvánnál 1627-et ad meg, Sellyei Balognál pedig „1627 körül"-t. Egyébként itt a két életrajz vitás adatai — ezen egy pont, a születési év kivételével — már tisztázottak. Szombathi idevágó jegyzeteiben ezt írja: „Sélyei Balog István: volt először Huszti Prédikátor és Máramarosi Esperest, azután 2dik Rákóczi György Fejedelem Papja 'sa't. Munkáit jól elölszámlálta Weszprémi Ur Biogr. Medic. Centur. alt. Part. post. p. 33. 34. hanem, a'melly Oratiot emlit a' 4dik szám alatt pg. 35 már az oda nem tartozik: mert az nem ennek a Sélyeinek a' munkája. Tudniillik különbözik Sélyei Balog Istvántól." „Sellyei M. István: a'mint iratik világosan a' Pataki Collegiomnak régi Matriculájában. Ez a Sellyei M. István született 1627dik esztendőben. Tanult a' többek közt S.Patakon. Pataki Diákká lett 1650ben, azután a'Deákok között Seniorrá 165 3 ban. Patakrul vitetett a' Pápai oskola Mesterségre, onnan ment külső országokra, Akadémiákba. Viszsza jővén a' Hazában lett ugyan tsak Pápai Prédikátor és idő jártával Dunán tul való Superattendens. 1675ben több Prédikátorokkal együtt a' Neápolyi Gallyakra küldetett a'honnan kiszabadulván egy darabig Tigurumban mulatott, a'hol a képét is kifestették, és szép alatta való versekkel megtisztelték 1676ban. Volt akkor 49 esztendős. (:Vid. Weszprémi loc. cit. pag. 30. 31.:) Viszsza jött Magyarországra 1678dik esztendőben és lett újra Pápai Prédikátor. Megholt 1692ben életének 65dik esztendejében. És ez irta már Tigurumban azon Oratio Valedictoriat mellyet emlit Weszprémi Ur (:loco cit. 35. p:). NB. Ezt a' különböző két személyt öszve zavarta és eggynek tette Bód Péter, Benkő József és Weszprémi Ur is, hanem hogy Weszprémi Ur a' hibát észre 21 Magyar irodalmi lexikon. Foszerk.: Benedek Marcell. 3. köt. Bp. 1965. 52—53. p. 250