AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Torbágyi Tiborné: Szombathi János: Magyar Athenas Toldalékja

Eddig van a'Titulussa. A' Deák Versek is magától a' Könyv irótól valók világosan. Hogy hogy lehet ez? hanemha két Bejthe volt azon egy időben, egyik István, másik András. De hogy adhattak ki ketten ugyanazon egy esztendőben egy könyvet. Én a nyomtatott munkát nem láthattam Tisztelet. Uram reménylem könynyebben fel találhatja; méltóztassék a dolognak végire járni. NB. Ketten voltak bizonyosan — és András volt István öttse." A Szombathit nem sokkal megelőző Bod csak Beythe Istvánról tud, a vitatott Füves Könyv írója pedig valóban Beythe András, Beythe Istvánnak második (Czyppán Zsófiával kötött) házasságából származó fia

10 [Beythe András: Fives Könyv. NémetUjvár, 1595. RMK. I. 278.]. Ha végig tekintünk Szombathi munkáin, akár csak ezen az egyen is, azt láthatjuk, hogy Szombathi soha nem elégszik meg egy véletlen talált adattal, hanem kérlelhetetlen nyomozásba kezd, elegendő bizonyíték nélkül soha nem fogad el feltevéseket. Ez eredményezi, hogy ez a munka is — egybevetve a ma pontosnak tartott adatokkal — az esetek kilencven százalékában helytálló. Saját magát iá állandóan korrigálja. Buzinkay Mihálynál például ezt olvashatjuk: „... megholt 1683. esztend. Novemberének 23dik napján. A' minap irtam volt 1684dik esztendőt, mert ugy találtam egy Históriában, de most már bizonyosabb régi jegyzésekből tudom, hogy 1683ban hólt meg." (Bod nem jegyzi fel Buzinkay halálának évét, Szombathi javított évszáma — 1683 — helyes.) Szombathi nemcsak a magyar származású írókat veszi be Toldalékjába, hanem kultúrtörténetünk olyan alakjait is, akik Magyarországon éltek — legalábbis egy ideig — és dolgoztak is itt. így került be feljegyzéseibe a nagy cseh pedagógus, Comenius Arnos János és a typographus Manskovit is. Szombathinak Comeniusról alkotott véleménye más, nyomtatásban is megjelent munkájából ismert, mégis utalnunk kell ezen kézirat Comenius-jegyzetének legalább egy mondatára, mert Szombathi felvilágosult gondolkodásának bizonyítéka: „... Tanult ember volt, hanem hogy holmi haszontalan álomlátásokban igen nagyon hitt és egynehányat ki is nyomtattatott: a'többek között a Drabicius látásait..." Comenius minden érdemét elismerte, mindig a nagy elődnek kijáró tisztelet és megbecsülés hangján emlékezett róla, de ez nem akadályozta meg abban, hogy hibáit is felismerje. (Nem csak Comeniusnak, de Bonfininek is vétkéül rótta fel, hogy hitt az álmokban.) Debreczeni Ember Pál neve mellett csak kisebb életrajzi kiegészítéseket olvashatunk, de a Drégelypalánki Jánossal kapcsolatos feljegyzése bizonyítéka annak, hogy a legkisebb, a mások szemében sokszor lényegtelennek tűnő mozzanat sem kerüli el figyelmét, a másod-kiadásokról is pontos feljegyzései vannak, melyekkel kiegészíti Bod AthenaséX. „Drégely Palánki János: Tanula a' S.Pataki Collegiomban. Azután lett Tállyai Pap. Adott ki Deák titulussok alatt holmi Magyar Prédikátziókat. A' Palatina Katékézise 1667dik esztendőben Kassán. [Conciones in Catechesim Palatinatam. RMK. I. 1055.] NB. Ez a' munka meg-bővitve újra ki-adattatott illyen tituluss alatt: Via salutis secundum Catechesím Palatinam exposita seu Catechesis concionatoria cui annexa est Catena salutis, una cum Ala Seraphina Orationes 10 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp. 1891. 1035. h. 242