AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése

philosophiae (1720 — a nagyszombati egyetem másodéves hallgatói részére 1699-ben tartott előadás); egy Declarationes articulorwn с közjogi adattár (1732 — a XV. és XVI. századra vonatkozó adatokkal); Diarium rerum in Europa gestarum 1736—1746 c. krónikás feljegyzés (1763); Horst Hermann említett hittudományi művei (köztük egy hatkötetes Tractatus theologici — 1690); egy tizenhat tractatust tartalmazó kolligátum (1618); az 1683. évi bécsi ostromról szóló ,,Kurtze Beschreibung der Türckischen Armada Ankunft" с. leírás: egy belgyógyászati kézirat (Liber de purgantium); egy költészettani főiskolai előadás (Observationes poeticáé — 1690); Schott Gáspár matematikai tankönyve (1690), valamint — eddig a legkomolyabb veszteségek! — két kódex a Kovachich-féle ajándékból

74

. Az egyik Aranyszájú Szt. János egy homiliagyűjteménye (Codex membranaceus foliorum 98); a másik egy Liber precatorius membranaceus, melyről a katalógus külön megjegyzi, hogy „eleganter scriptus, Uteris initialibus auro minioque picturatis". Az utóbbi fél évszázad során — tehát nagyjából a nyomtatott katalógus megjelenése óta — a kézirattárat viszonylag kevesebb veszteség érte. A nyomtatott katalógus egyik hivatalosan használt kötetébe kézzel jegyeztek be egy „G 151. dd." jelű, Kossuth Lajos levelezése с tételt. Ilyen jelzetű és című tétellel viszont az 1907-ben megjelent kiegészítő katalógusban nem találkozunk. Ez az igen értékes kézirat tehát 1889 és 1907 közt kallódott el. A hiányokra általában az őri állás átadás-átvételekor, vagy egyéb alkalmakkor készített állományrevízió során derül fény. Amikor 1922-ben Höman Bálintot Fitz József váltotta fel az őri tisztben több kézirat hiányát állapították meg. Ezek közül négy a történeti szakcsoportba tartozott: Kemény József egy genealógiai művének egy részlete (G 15I.e.), egy 1700-ból származó öröklevél (G 15I.e.), egy vegyes tartalmú másolat-kötet, benne Bethlen Gábor több levele (G 151.1.), valamint egy Borsod megyére vonatkozó feljegyzés (G 151.t). Inkább történeti jellegű volt a belgrádi 1718-as csata hőseit dicsérő Hősi ének is (H 85.). A második világháború során a kézirattárat sem érte komoly veszteség: csupán egy pálos rendtörténeti kézirat egyik példánya (A 151.) tűnt el 1944-ben. Amikor a legutóbb, a kézirattár történetének írása alatt a tár állományát szinte darabról darabra átvizsgáltuk, csupán egyetlen, jelentéktelen tételt nem találtunk a helyén (G 15I.A.). A „veszteségekéről írva kell megemlékeznünk azokról a tételekről is, melyeket 1957-ben adtunk át az Országos Levéltárnak. Ekkor gyűjtőköri szempontok figyelembevételével juttattuk megfelelő őrzési helyére a kézirattárban az évek során felgyűlt, állományba nem vett és levéltári jelleggel bíró tételeket. 1958-ban, a párizsi békeszerződés alapján megtartott magyar-jugoszláv államközi megbeszélések során az Egyetemi Könyvtár, más, jelentősebb magyar kulturális javak megőrizhetősége érdekében, önként lemondott kézirattárának tíz olyan egységéről, melyek nem voltak kifejezetten magyar vonakozásúak. Ezek a kéziratok (A 93, Ab 130, 212, 213, 214, J 5, 10/13, 10/21, 13/3, 15/1) alepoglavai pálosok, a fiumei ágostonosok, a pozsegai és zágrábi jezsuiták rendházainak könyvtári és egyéb rendtörténeti ügyeivel állnak kapcsolatban s róluk könyvtárunk mikrofilmet őriz. A veszteségekre vetett rövid pillantás arról győz meg, hogy az Egyetemi Könyvtár kéziratos anyagát elsősorban 1690 és a XVIII. század vége között érte nagyobb méretű veszteség, valószínűen a rendházak feloszlatása korában. A későbbi évtizedek során a veszteségek nem lépik túl az általános mértéket, van köztük azonban egy-két 71 J 126. p. 18. 39