AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése

egyetemi múzeum létesítésével kapcsolatban 1809-ben Reisinger István és Schuster János professzorok készítettek (J 160.). Egy korai, elvetélt egyetemtörténeti kísérlethez csatlakozik az az oklevél- és jegyzetgyűjtemény, melyet Schönvisner István régész, könyvtárigazgató állított össze a XIX. század második évtizedében (G 162.). A nevesebbek közt említhetjük még Pasquich János csillagász-professzornak az egyetemi csillagvizsgáló építésével kapcsolatos, kiemelkedően szép tervrajzait (E 4L, G 163. a.), valamint azokat az orvostörténeti szempontból is érdekes betegjelentéseket (D 69 — 76.), melyek a XIX. század első feléből az egyetem szemészeti, sebészeti és szülészeti intézeteinek működéseibe nyújtanak betekintést. Nem érdektelen az a közigazgatásiszociológiai adatgyűjtés sem, melyet az egyik egyetemi kollégium növendékei készítettek 1943-ban s mely pályázatként egyetemi szinten került elbírálásra (B 161.). Nem sokkal a II. világháború befejezése előtt — biztonsági okokból — adta át a könyvtárnak megőrzésre az Egyetem rektori hivatala az egyetemi alapítólevelek, kiváltságlevelek és alapítványi levelek értékes gyűjteményét; ezt könyvtárunk azóta is — szinte örökletétként — kézirattárában Őrzi, ill. bocsátja a kutatás rendelkezésére. Rendszeresebb gyűjtésre és megőrzésre enged következtetni az Egyetemi Könyvtár történetére vonatkozó kézirattári anyag, az egyik legjelentősebb magyar könyvtártörténeti adatgyűjtemény. A kézirattár elidegeníthetetlen részét alkotja elsősorban a könyvtár 1779 óta folyamatosan meglevő (csupán az 1717. és 1833—39. évekből hiányzó levéltára és különkezelt iratanyaga (J 156.), benne az Egyetemi Könyvtár első, 1779-ben jóváhagyott „Statutum"-a, mely egészen a XIX. század hatvanas évéiig szabta meg a könyvtári munka rendjét; a rendfeloszlatásokkal kapcsolatos, fent már említett jegyzékek és iratok; a könyvtár 1792 óta folyamatosan vezetett vendégkönyvei (J 53.); az 1780 óta folyamatosan állománynaplók, régi kölcsönzési nyilvántartások, szakkatalógusok, kötési naplók. Schönvisner István foglalkozott könyvtártörténettel is; erre mutat Adversaria с. adatgyűjtése (G 161.), melyet Nagyváradra távoztakor hagyott a könyvtárban. Szemben Schönvisner érdekes adataival, Páldi Lajos könyvtártiszt 1879—1890 közt a könyvtári napi eseményekről vezetett naplója (J 62.) unalmas, érdektelen írásmű. Számos olyan kézirat is található a tárban, melyek cenzúra-tevékenység során kerültek oda, azonban nem a III. Károly idejében a kancellár részére biztosított cenzori jog alapján, hanem később, amikor Mária Terézia, ill. II. József egyes egyetemi tanárokat bízott meg cenzori tevékenységgel. Az elbírálásra több példányban benyújtott művek könyvtári példányai vagy a cenzorok hagyatékából kerültek a kézirattárba, vagy a helytartótanács révén. Az 1770—80-as évek során így közel száz kézirattal gyarapodott a tár. Ezek többsége hittudományi jellegű, de szép számmal akad köztük történet- és természettudományi mű is. Értékükről nem sokat mondhatunk: Verseghy Ferenc két műve (az egyik A tiszta magyarság 1805-ből — H 34.), Dugonics András Trója veszedelme с írása (H24.),Kónyi János három kézirata (H 26 — 28.), Pray György Specimen hierarchiáé Hungaricae с kézirata (Ab 55. — 1775.), Wárday (Váradi) Péter leveleskönyve (Wagner Károly gondozásában — G 63.) a nevesebb tételek. Az állami cenzúra „acatholicus" szerzőkkel csak kisebb mértékben foglalkozott: ebben a csoportban csupán két görögkatolikus román és kilenc protestáns (ebből hét szlovák evangélikus) kézirat szerepel. RÉGI KÜLÖNGYŰJTEMÉNYEINK Külön fejezetet kell itt szentelnünk a kézirattár szerves részét alkotó különböző oklevél- és irat gyűjtemények történetének is. A XVIII. század végén, ill. a XIX. század elején kerültek be a könyvtárba a híres nagy jezsuita iratgyűjtemények: Hevenesy 26