AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi
csel, talán szerepet játszik az a történet, amelyet szintén Plutarchos mesél el: nem sokkal Solón sardeisi látogatása után Kyros legyőzi Kroisost, aki végül csak Solón révén menekül meg a máglyától 18 . Talán ekkor került Aisópos új pártfogó, Kyros udvarába. II. A GYŰJTEMÉNY SZERKEZETE. A CSAK ANDREOPULOSI TIZENHAT MESE A gyűjtemény, amelynek a kódexben szereplő címe: Zvvxínx той (púoccxpov ßöSoi ex TCÖV TiccpaŐEiyfiotTixcűv aőxoü Áóycov, 19 , hatvankét mesét ölel fel, s ebből tizenhat mesének nincs párhuzamos története az aesopusi corpusban (4., 6., 11,, 17., 19., 20., 21., 30., 32., 38., 45., 49., 52., és 54.), a többi negyvenhatnak viszont ismerjük a más forrásokban fennmaradt változatait is. A tizenhat mese eredetére vonatkozólag megállapítható, hogy nem alkotnak olyan egységet, amelyből közös eredetükre lehet következtetni; minden valószínűség szerint különböző kéziratokból, munkákból lettek összeszedve. Elvileg fel lehet tenni azt is, hogy a fordító, Andreopulos a többi mintájára maga is költött meséket. A csak itt szereplő tizenhat mese közül a 4. és a 48. ismeretlen eredetű 20 , a 49., amely egy vadász s az őt megtámadó lovas történetében a „savanyú még a szőlő" egy sajátos megfogalmazását adja, valószínűleg szír eredetű 21 . Phaedrusi változata a tizenhat meséből egynek sincs. Ez a tény valószínűvé teszi, hogy bizánci korból származhatnak; úgyszintén bizánci szellemet evokál az 54. mese obszcenitása is. Ez a tizenhat mese gyengébbnek, kevésbé szellemesnek tűnik a többinél (32.), s a tanulság sem mindig szervesen és logikusan illik a történethez (4.). Érdekes összehasonlítás adódik számunkra a negyvenhat és a tizenhat mese között a szereplőket illetően is. Míg a párhuzammal rendelkező negyvenhat mese közül mindössze három van, amelynek kizárólag ember (v. pl. a megszemélyesített halál) a szereplője, egynek fák, egynek a szél és a nap, s egynek a gyomor és a lábak, a többinek viszont kivétel nélkül állatok (vagy állatok is), addig a tizenhatból ötnek (azaz majdnem egyharmad részének) nem állatok a szereplői. Az öt megoszlása: négynek csak emberi szereplője van (ill. egy kyklops), s egynek a folyók és a tenger. A tizenhat mese egyébként megfelel annak az ideológiai felfogásnak, amely a Syntipas gyűjtemény egészét jellemzi. Talán nagyobb arányban, mint a többi negyvenhat, foghatók fel általános érvényű emberi tulajdonságokat hordozó karaktermeséknek, s talán nehezebb őket meghatározott társadalmi osztályhoz, réteghez, vagy korhoz kötni. Az andreopulosi gyűjtemény meséi nevelő szándékúak, céljukban mindenképpen az emberek jobbá tételét akarják elérni. Módszerbelileg azt a hatásosabb megoldást választják, hogy visszáságokra mutatnak rá, azaz: negatív példát, negatív jelenséget elénk állítva tanítanak pozitív viselkedésformákra. Az egyetlen olyan mese, amely pozitív példát mond el, Az ember, a ló, meg a csikója (45.) című, azoknak a meséknek egyike, amelyek csak a Syntipasban maradtak fenn. 18 Pl út. i. m. Solon 28. 19 „A bölcs Syntipas meséi a példabeszédeiből. А падаоегу^апхдд /.óyog — a magyar „példabeszéd" megfelelője. 20 Perry: i.m. 516.1. 21 Perry: i. m. 517. 1. Ugyanitt a többi mese eredetére vonatkozólag is. 258
