AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
' hunyadi Benedeknek a döghalállal kapcsolatos elmélkedése (D 90.—Sátoraljaújhely) és két rendfőnöki használatra szánt kötet. Az egyik egy levél- és iratmintakönyv (Ab 149. s ennek Ab 150. jelű folytatása), ill. egy lepoglavai eredetű pálos életrajzgyűjtemény (Ab 151.). A XVII. századi kéziratok közül kiemelkednek: egy versbe szedett Kempis-kötet (A 35. — Orosz Ferenc műve), egy római Graduale 1623-ból {A 115. — a végén magyar énekszövegekkel). A legjelentősebb a tíz kötetes „Acta Paulinorum" с. gyűjtemény (Ab 154.), mely az 1638 —1770 közt tartott generális káptalanok jegyzőkönyveit s egyéb feljegyzéseket tartalmaz. A pálos rendnek a magyar közéletbe való beágyazottságára utalnak a jogi, ill. közjogi vonatkozású kéziratok: egy 1668-ból származó magyar jogi szótár (B 6. — Pápa), egy szintén XVII. századi jogi formuláskönyv (B 12. — SAújhely), valamint két magyar törvényszöveg-gyűjtemény (G 39. és 40. — utóbbi az ún. Nádasdy-kódex). Mindkettő a Nádasdy-család ajándékaként került a domonkosok, majd onnan a pécsi pálosok birtokába. A XVIII. századi pálos kéziratok többsége szintén hittudományi (25 db.) 31 , ill. egyháztörténeti (62 db) jellegű. Előbbiek közül egy 1717 —1750 közt elmondott magyar egyházi beszédeket tartalmazó kötet (A 165.) emelkedik ki; az utóbbiak közül a csehmorva testvéreknek egy Máriavölgyből az Egyetemi Könyvtárba került kötete (Ab 12.), egy rendi jogszabálygyűjtemény (Ab 158.), egy „catalogue mortuorum" (Ab 157. — 1734—63.) jelentős. Tudomány és egyéb történeti szempontból a pálos anyagból is messze kiemelkednek a história domusok (Ab 161 —209.). Ebben a korban is jelentéktelenek az egyéb tudományágakat képviselő kéziratok: a jogi, történeti és nyelvészeti jellegűek 32 mellett csupán az orvos- és természettudományiak 33 érdekesebbek. Számszerűen: a 123 pálos eredetű kéziratból a rendfőnöki gyűjteményből 7, Máriavölgyből 17, Sátoraljaújhelyről 15, Késmárkról 14, Elefántról 12, Pestről 10, egyéb rendházakból 48 származik. A jezsuita és pálos eredetű kéziratok mellett számban és értékben egyaránt jelentősek a XI. század végén alapított kartauzi rend házaiból származó kéziratok, elsősorban itt is a kódexek. Az Egyetemi Könyvtár latin kódexei közül 25 kartauzi eredetű; ezek túlnyomó többsége a lechnici kartuziából származik (14 biztosan, 5 feltehetően), egy-egy a menedékkői, ill. pesti házból; négy kartauzi kódex eredeti őrzési helye nem állapítható meg. Ami e kódexek provenienciáját illeti: tíz magyarországi (többségben szepességi), 8 lengyelországi, 3 csehországi s 4 bizonytalan eredetű. A számok önmagukért beszélnek, s jelzik a rend elsődlegesen lengyel—cseh, ill. magyarfelvidéki gyökereit. A kódexeken kívül csupán három jellegtelen kézirat kartauzi eredetű 34 , közülük az egyik egy magyar—szlovák szótár. A szervita rend feloszlatott könyvtárai kilenc értékes kézirattal gyarapították a könyvtár állományát; közülük hét lorettói, egy-egy fraknói, ill. vati eredetű. Két kódex (Cod. lat. 71. és Cod. orient. 2.) mellett a XVII. századi kéziratok érdekesek. Két történeti kézirat (G 69. és 70.), Eszterházy Miklós 1642-ben írt magyar nyelvű hitvédelmi értekezése (A 26.), s egy 1650 tájt keletkezett szlovák énekeskönyv (A 132.) szerepelnek ebben a csoportban. A premontrei rendészéi és leleszi rendházaiból szintén kilenc kézirat került a könyvtárba; ezek közül öt kódex (Cod. lat. 36., 51., 67., 74., 96.). 31 A 7., 8., 15., 25., 28., 41., 43., 45., 63., 66., 122., 125—128., 130., 131., 165., 180., 195., 198., 230—232. 32 В 52., 54., 56., 146., G 44., 153., H 66. 33 D 3., 28., 77., E 28., 76. 3i A 18., 24., H 64. 23
