AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai
témakörből, pedig az egész Tanácsköztársaság tevékenységét ismertetve nem kétséges,. hogy a legtöbbet éppen ezen a területen sikerült megvalósítani. 1956 után azonban, megindult az érdemi foglalkozás ezekkel a kérdésekkel is. A történelmi eseményeket a történelmi távlat egyre világosabbá és egyre érthetőbbé is teszi. így vagyunk a Tanácsköztársaság eseményeivel is. A múlt eseményeiből a tanulságok levonása mindenkor hasznos a jelen számára is. A feladat persze korántsem lehet az, hogy a jelen színtjéről elmarasztaljuk az akkori intézkedéseket vagy azok korabeli értelmét, és jelentőségét úgy magyarázzuk, hogy azok mai intézkedések helyességét bizonyító argumentumokká váljanak. Világos, hogy mai közoktatásunk fejlettebb, mint a Tanácsköztársaság tervezte szint, de az is nyilvánvaló, hogy mai közoktatásunk, a dolog természetéből eredően olyan szintről indult el, amely nagyjából megfelelt a Tanácsköztársaság idején meglevő szintnek. így a felszabadulás utáni időkben feltétlenül adódtak volna olyan érintkezési pontok, amelyeknek az egybevetése hasznos tanulságokkal szolgált volna. Közvetlen tanulságok levonása jelenleg már nem lehetséges, mert most más feladatok állnak oktatásügyünk előtt, mint amelyek akkor álltak. De vannak a Tanácsköztársaság intézkedéseinek olyan általános vonásai, amelyek általánosságuk révén ma is érvényesek és időszerűek. Ilyen mindenekelőtt a korszerűségre való törekvés igénye. A korszerűség fogalma természetesen csak általánosságokban azonos az 50 év előtti fogalmával, de konkrétan már eltér attól. Az magától értetődik, hogy a népoktatásnak olyannak kell lennie, hogy az harmonizáljon azokkal a követelményekkel, amelyeket a mai élet, a termelés, a tudomány mai szintje támaszt. Ebből a célból szükséges a különböző szakmák számára a gyakorlati oktatás széles láncolata. A matematika behatolása a tudományok különböző területeire pl. azt mutatja, hogy a matematikus képzést nagyon sok területen célszerű a mai közvetlen követelményeknél magasabb szinten végezni, mert látható, hogy ezen a téren a követelmények állandóan nőnek. A korszerűség követelményének tehát az intézkedések konkrét szintjén nem könnyű megfelelni. Úgy látszik, hogy ma olyan korszakban élünk, amikor módszertani szempontból egy elvi fordulat elvégzésének a feladata érlelődik az iskolapedagógiában. E követelmény egyre jobban kirajzolódik, de konkretizálásához még sok részkutatásra, részprobléma tisztázására van szükség. Ismeretes, hogy napjainkban a pszichológia, a pedagógiai pszichológia is, óriási ütemben fejlődik, aminek következtében újra kell értékelni a pedagógia és pszichológia viszonyát is, de sok régi pedagógiai elvet is. Ha korábban a helyzet az volt, hogy a pedagógia megfogalmazta a maga elveit és a pszichológia ezeket igyekezett alátámasztani, akkor ma a pszichológia egyre önállóbb tudománnyá válik, ami ezt az egyoldalúságot elavulttá teszi. A pedagógiai-pszichológia alapvető feladata abban rejlik, hogy megelőzze a pedagógia kutatásokat, azokból a lehetőségekből kiindulva, amelyeket az általános pszichológia mai eredményei biztosítanak számára, másrészt azoknak a pszichológiai problémáknak az önálló megoldásából, amelyek az oktatás és a nevelés terén keletkeznek. Ez a feltétele, hogy az oktatás módszertana is megfeleljen a korszerűség követelményeinek, amelyeknek ma sokkal nehezebb megfelelni, mint 50 évvel ezelőtt, de aminek a megoldása még fontosabb, mint akkor volt. A Tanácsköztársaság idején is abból indultak ki, hogy az iskolának az életre kell nevelnie, és ma is ez a cél. Az is bizonyos, hogy a problémák ma másként vetődnek fel mint akkor. Ma már sokkal világosabban látjuk, hogy azoknak a tudományoknak a feladatköre, amelyeket ki kell dolgozni annak érdekében, hogy sikeresen átépíthessük a népoktatás rendszerét a mai és a közeli követelményeknek megfelelően, a következő: tisztázni kell, hogy az ismeretek milyen szintje és összessége szükséges az egyes szakmák specialistáinak. 236