AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

ügyi Népbiztosság. Megindult a munka az oktatásügy átszervezésére. „Az iskolákban nagyszabású reformokat vezetett be a proletárforradalom. Az összes iskolákban megszüntették a vallástan tanítását és a felszabaduló órákat részben a mai társadalmi viszonyok ismertetésére, részben közismereti tárgyak tanítására fordítják ... az iskola ezentúl valóban az életre fog nevelni."

14 Ismeretes, hogy a vallástan tanításának szükségességét a vallás fanatikusai azzal próbálták és ma is nem ritkán próbálják indokolni, hogy egyedül ez nevel erkölcsre. A valóság az, hogy a valláserkölcs tulajdonképpen mindenkor az uralkodó osztályok érdekeinek a megfogalmazása, és ezen érdekeknek általános emberi érdekekké való feltüntetése volt. Azzal, hogy az uralkodó osztályok érdekeit kifejező erkölcsi tanításokat istentől eredő parancsokként fogalmazza meg, a valláserkölcs árt, mert megtéveszti az egyszerű embereket és e parancsokon keresztül is igyekszik engedelmes szolgákká nevelni őket. A vallás és a valláserkölcs valójában mindenkor tehetetlen volt az emberiség döntő többségének érdekeivel szemben, de nem is akart soha mást, mint a kizsákmányolók osztályuralmát védeni. Tehát nagyon is helyes és szükséges intézkedés volt az erkölcstan tanításának leválasztása a vallásról, az erkölcstan tanítását a Tanácsköztársaság kiegészítette a törvények ismeretével és az alkotmánytan oktatásával, vagyis az erkölcsi nevelés gerincévé az állampolgárok nevelését tette. A vallásoktatást pedig meghagyták minden szülő magánügyének, amihez a társadalmi nevelőintézményeknek semmi közük. A Tanácsköztársaság XXIV. számú rendelete kimondja, hogy a nevelési és oktatási intézményeket köztulajdonba kell venni mivel: „a Tanácsköztársaság a munkásság művelésének emelésére minden eddiginél nagyobbszabású oktató és nevelő munkát szándékozik végezni."

15 A Tanácsköztársaság erejéhez és lehetőségeihez képest gondoskodni kívánt a nevelőkről is. A LXXIX. számú rendeletben intézkedik a tanítók külön munkájának a díjazásáról is. Az intézkedést a többi között a következőképpen indokolják: „A Forradalmi Kormányzótanács a népfelvilágosításnak az új társadalom kiépítésénél alapvető jelentőséget tulajdonít, ezért 250 korona különdíjat ad havonta."

16 Nagy figyelmet szenteltek a gyermekek testi és lelki védelmének is. A Forradalmi Kormányzótanács LXXI. számú rendelete erről a következőket írja: „A Tanácsköztársaság a gyermekek testi és lelki védelmét legfontosabb feladatának tartja. A bajokat megelőző gyermekvédelem leghivatottabb helye az iskola. Ezért a Kormányzótanács az iskolában gyermekvédő gyámi állásokat létesít."

17 Létrehozták az Országos Iskolai Gyermekvédelmi Központot Budapest székhellyel, ennek élén a Közoktatásügyi Népbiztosság által kinevezett vezető állt. Ezekben lehet röviden vázolni a Tanácsköztársaság közoktatásügyi általános intézkedéseit. Ezekből egy következetesen szocialista iskolapolitika elvi vonala rajzolódik ki. Az egységes szocialista közoktatásügy megteremtésének kísérletével állunk itt szembe, az intézkedések minden sorából az emberről való gondoskodás nemes szándéka tűnik ki, minden ízében humánus oktatásügy megteremtésével próbálkoztak meg. Az új iskolarendszer az uralkodó osztályok műveltségi kiváltságainak a megszüntetését, az iskolarendszer kettősségének a fölszámolását, a nép széles tömegeinek a szabad fejlődését, kulturális felemelkedését igyekezett megvalósítani. Nehéz is volt az ellenforradalom dolga, amikor a Tanácsköztársaság oktatásügyi intézkedéseit igyekezett befeketíteni, de ebben nem riadtak vissza a tudatos hamisításoktól sem,. mást azonban nem is tehettek, mert az intézkedések valóban önmagukért beszéltek. 14 Uo. 157.1. 16 A Magyar Tanácsköztársaság jogalkotása. Bp. 1959. Közgazdasági és Jogi K. 263.1. 16 Uo. 343.1. 17 Uo. 166.1. 15* 227