AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága

Arról természetesen, adatok híján, nem bocsátkozhatunk találgatásokba, hogy Álmos hatalma mennyire volt korlátlan, illetve korlátozott, csak egy bizonyos, hogy uralmának szakrális, tehát földöntúli hátterű tekintélye volt. A lovasnomádok uralkodóiról rendelkezésünkre álló adatok mind azt mutatják, hogy a fejedelmi karizma lényege egy-egy nép, birodalom megszervezése, annak állandó együtt-tartása, kormányzása, megvédése, és újabb hódítások végrehajtása volt. Az uralkodó szokás-szerü feladatai tehát, de földöntúlra is érvényes, kozmikus háttérrel. A keleti-türk Kül-tegin, az orkhoni feliratokban, így beszél erről: „...fent a türk Ég, és a szent türk Föld-Viz határozott. Felemelte atyámat, Elteris kagánt... hogy a türk nép ne pusztuljon el, hogy újból nép legyen ... őseim törvénye szerint megszervezte és új életre keltette a népet ... mely rabszolgává lett..."

34 A keleti türk uralkodó Elteris kagán karizmája tehát arra való volt, hogy a kínai császár alattvalóivá süllyedt, egykori szabad türköket újból megajándékozza egy függetlenné lett országgal, mely csak a kagáni méltóság újra-való megszervezésével vált lehetővé. Erről az utóbbi motívumról ugyanott, Tonjokuk felirata beszél: „...hétszáz ember vezetője, közülük a legnagyobb a sad volt. Álljatok mellém! — mondta ... biztattam, hogy kagán legyen. Elteris kagán akarok lenni ,.."

35 így ment tehát végbe a kínai befolyástól újra függetlenített, keleti türk birodalom megszervezése. A „türk Ég" elhatározásából Elteris, a sad, a régi türk uralkodók ivadéka, újra felemelte népét, és vele családjának szünetelő címét, a kagáni méltóságot. A kagáni, tehát a fofejedelmi rang jelentette egyben az uralkodó személyének „megszentelődését", szakrálissá válását is. Tch'ou-lo nyugati türk kagán a VII. században így kiált fel: „Az égen és a földön és minden helyen, ahol a nap és a hold világít, még sohasem volt, hogy a kagán ne lett volna szent ember .. ."

36 A főfejedelem: a kagán, vagy a kán léte úgy jelenik meg tehát, mint a nép idegen uralomtól való függetlenségének biztosítéka. Ugyancsak az orkhoni feliratokban olvassuk ezeket a mondatokat: „A türk nép ... a kínaiak uralma alatt volt, a türk népnek akkor nem volt kánja. Utóbb elszakadt a kínaiaktól és saját kánt választott. De kánját letéve, újra a kínaiak alattvalója lett. Akkor az Ég így szólott: „Kánt adtam neked, de kánodat elhagyva, alattvalóvá lettél." S e behódolás miatt az Ég elpusztította őket. A türk nép meghalt, elpusztult, semmivé lett. A türk nép helyén semmi szervezet nem maradt."

37 A főfejedelem léte tehát a „szervezet", a rend jele. A rend pedig csak akkor érvényes, ha mentes az idegen befolyástól, vagyis a meghódolástól, a szolgaságtól. Csak így remélhetik az Ég helyeslését és oltalmát is, mivel a földi rendnek a kozmikus, égi rendet kell tükröznie, s a fejedelmi méltóság e felfogásban, voltaképpen erre: az égi rendnek földi tükröztetésére való.

38 Álmos is ezt tette, mikor a magyarságot a fofejedelmi hatalom kiépítésével megszervezte, és mint szakrális tiszteletben álló személy, az „ég fia", népét új hazába vezet te. Származása éppoly rendkívüli volt, mint halála, mikor az új haza határára érkezve, megölték alattvalói, hogy „ne mehessen be Pannóniába". A szakrális fejedelem ezzel betöltötte karizmáját népe életében: miután megszervezte és új hazába vezette a magyarságot, áldozattá kellett válnia. Az ősi hit úgy gondolta, hogy az istenséghez visz34 A magyarok elődeiről i. m. 32. I. 35 Uo. 38, 39. 1. 36 Chavannes, i. m. 19. 1. 37 Vö. 35. sz.j. 38 Vö. Roux, Jean-Paul: L'origine céleste de la souveraineté dans les inscriptions paléo-turques de Mongolie et de Sibérie. = La regalita sacra, i. m. 235—239. I. 220