AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Izsépy Edit: A Hajdúság részvétele I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjáratában

Szokatlanul korán, mielőtt kisarjadt volna a fű, februárban indult útnak a fejedelem. A főhadat személyesen vezette, a második hadoszlopot, fia, Zsigmond, a harmadikat Kemény János, Rákóczi legtehetségesebb hadvezére. A hajdúságot egyelőre helyükön hagyták tartaléknak.

50 Az erdélyi seregnek még február 15-én behódolt Kalló, március 11-én Kassa, április elején a bányavárosok, vagyis Felső-Magyarország tizenhárom vármegyéje. A hadihelyzet azonban hamarosan megfordult. A várt svéd szövetségesek helyett német csapatok érkeztek a Felvidékre. Az erdélyiek visszavonultak. A fejedelem ekkor elrendelte, hogy Ibrányi Mihály háromezer hajdúval, az Edélyből jövő ezer fizetett lovassal meg a székelyekkel jöjjön melléje.

51 A szabolcsi hajdúk csak lassan küldték be a registrumot, a hadba vonulók listáját Váradra. Először a szoboszlóiaké érkezett meg. Rákóczi György parancsára a váradi vicekapitány május elején előreküldött hatszáz lovast Fülek felé, négyszázat a szabolcsi hét hajdúvárosból Balkó Pál hadházi kapitány és kétszázat a bihariakból Kis Pál derecskéi vicekapitány vezénylete alatt.

52 A többi hajdú kiállítása és felszerelése nehézkesen haladt. Ibrányi véleménye szerint „bizoni csak az alliasa marad ide hátra."

53 Kétezer lovas „nehezen telik ki, az itthon való hajdúságról ki sem telik, ... kiváltképen a Szabolcs vármegyében lévő hajdúvárosok azzal mentik magokat: mind a hadra mentek, az ujonan fogadott fizetett hadak közé." A váradi hajdúkkal együtt most háromezerkétszáz lovas megy fel a fejedelem után. Ezeket pünkösd másnapján fogja megmustrálni.

54 Az ifjú Rákóczi György szívesebben látta volna, ha a vicekapitány mellette marad és Rácz Mihály vezeti a Váradról induló hadat.

55 Végül eredeti terv szerint Ibrányi Mihály ment a hajdúkkal és a váradi katonákkal. Két szekér kopját is vitt magával.

56 A hajdúság nem egyszerre, s nem városonként, tizedek szerint rendezett csapatokban vonult fel a hadjáratra. A hajdúkapitányok és hajdúhadnagyok már korábban séges szabadság oltalmára ők is amikor kívántatnék felülni tartoznának,... kik is mind az ügynek igazságát s mind a vármegyékkel egybekötött szabadságokat előttök viselvén, az [csatlakozó] vármegyéktől különszakadni nem akarnak vala." Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Pest, 1853. 149. h. 50 „Az hajdúság még mind helyben vagyon, nincsen is szükségünk reája most még istennek hála." Csal. lev. 126.1. 51 Uo. 146—147. 1. A fejedelem bízott seregeiben: „Nem ugy megyünk hátra, hogy vissza ne jünénk." Uo. 144.1. 52 Szabolcsvármegyei hajdúk közül Biharvármegyei hajdúvárosokról: RáczBöszörményből vagyon equ. 75 Derecskéről vagyon equ. 50 Szoboszlóról 75 Bagamérról 50 Nánásról 50 Komádiból 25 Dorogról 50 Bagosról 25 Hatházról 50 Újfaluból 25 Vámospércsről 50 [olvashatatlan név] 13 Polgárról 50 Sárándról in summa 12 600 1644. máj. 9. Litt. őrig. 933. sz. 53 1644. ápr. 30. Ibrányi a fejedelemnek. OL. 54 1644. máj. 4. Ua. uannak. Litt. őrig. 933. sz. 55 Várad, 1644. máj. 15. Ua. uannak. Litt. őrig. 933. sz. 58 Jellemző Lippay érsek véleménye ez időben: a fejedelemmel „csak tudatlan, fegyvertelen, megzavarodott pórnép van, melynek alig tizedrésze bír lőfegyverrel, a többi csak bunkósbottal... bizonyos, hogy nem kell többé ütközet, csak üldözni a magától rohanó ellenséget s a dolog be lesz fejezve." Zsilinszky M,: A linczi békekötés ... Bp., 1890. 34. 1. 160