AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

vonatkozó bejelentésekből azonban ismerjük Glück lakcímét, s ez azonos a kolofonban jelzett kiadóhivatali címmel. Hozzájárulhatott esetleg a tévedéshez az is, hogy 1910. június 25-én Glück levelet küld Zigánynak, melyben a közöttük fennálló szerződés

11 10. pontja értelmében Zigányt szerkesztői állásától felmenti, mivel szándéka a lapot beszüntetni. E levelet mellékelve Zigány június 27-én beadványt intéz a polgármesterhez, közli, hogy a lapot ezentúl saját maga fogja kiadni, mert lemondásával Glück megszűnt a lap kiadója lenni. Az aláírásban már a Renaissance szerkesztőjének és kiadójának nevezi magát. A július 10-i véghatározat szerint azonban „minthogy . . . a lap körül felmerült változást csakis a kiadó tulajdonos teheti meg", aki viszont sem a lap megszűnését, sem a kiadótulajdonosi jogának átruházását nem jelentette be, a polgármester nem engedélyezi Zigánynak, hogy saját kiadásában jelentesse meg a folyóiratot.

12 A Renaissance ez idő alatt minden fennakadás nélkül, folyamatosan jelent meg, változatlan adatokkel. Fellebbezésről, Zigánynak szóló engedélyezésről nincsenek iratok, ellenben minden további adat azt bizonyítja, hogy a lap Glück Mihály tulajdonában maradt.

13 Zigánynak talán sikerült jobb belátásra bírni őt, ha rövid időre is, mert, mint látni fogjuk, a folyóirat váratlan megszűnésének oka ismeretlen, elképzelhető, hogy Glück e korábbi elhatározásának megvalósítása okozta 1911 elején, hogy a folyóirat megszűnt. A Renaissance nyolcadrét formában jelent meg, szép, világos tipográfiával, áttekinthető felosztásban, jól tagolva. A címet és a megjelenési dátumot tartalmazó élőfej könnyíti a tájékozódást. Illusztrációt nem alkalmaz. A borítóbelső a tartalomjegyzéken és a négynyelvű cím- és alcím-megjelölésen kívül közli a gyakoriságot, az árat (előfizetési ára egész évre 20 K., egyes szám ára 1 K.). A szerkesztő nevével az első számokon csak a kolofonban találkozunk. Példányszámára vonatkozó adat az akkori szokás szerint sem a kolofonban, sem más feljegyzésben nem található. Előfizetési felhívás, a folyóiratot propagáló hirdetés sem került elő. Előfizetéseket a kiadóhivatal vett fel, kívánságra mutatványszámot küldött. Az egyes füzetek minden könyvkereskedésben és tőzsdében vásárolhatók voltak.

14 Előfizetőinek számára, kelendőségére ugyancsak nincsenek adatok. Mind a hátsó borítófedélen, mind pedig vékony betétlapokon találunk hirdetéseket (kereskedelmi, egészségügyi, kulturális témakörből; hirdeti a Huszadik Századot, a Modern Könyvtár, a Renaissance kiadó könyveit pl.). Hogy ennek gazdasági vonatkozásai hogyan alakultak, nem tudjuk, annyi azonban 11 E szerződés nem ismeretes. 12 Főv. Levéltár id. iratok 62 539. sz. előadói ív. 1910. júl. 13. 13 A Bp. Székesfőv. tanácsa még 1911. ápr. 27-én Glück Mihályról beszél, tudomásul veszi a felmondást, és felhívja Glücköt, hogy az óvadék pótlásáról gondoskodjék, vagy pedig lapjában politikai cikkeket ne közöljön. — Továbbá a „Megszűnt lapok nyilvántartása" is ezt igazolja. Az 1930 (!) máj. 8-i keltezésű előadói ív az „1910. évben indított és utoljára Glück Mihály (V., Lipót krt. 1.) kiadásában (tulajdonában) megjelent „Renaissance" с. időszaki lap időszaki jellegének elvesztéséről" beszél. 14 Világ. 1. évf. (1910) 37. sz. máj. 11. 14. 1. 203