AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században (2. közlemény)

Bárói rangjukat a nagy kiterjedésű meggyes—szinyérvári domínium birtoklásának köszönhették. Végül az 1490. év báróihoz számíthatjuk Egervári László horvát-szlavón bánt és Ulászló későbbi tárnokmesterét; Turóczi Györgyöt, aki rövid megszakítással 1475 óta viselte a pohárnokmesteri méltóságot, valamint ifj. Rozgonyi Istvánt, János országbíró fiát, akivel a dúsgazdag Fejér megyei ág éppen ez idő tájt szállt a sírba. Viszont úgy tűnik, hogy az 1492-ben elhalt monoszlai Csupor István és a birtokaitól Ulászló alatt átmenetileg megfosztott -garai Bánfi Lőrinc inkább a bárók második rétegéhez számítható.

10 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a szűkebb értelemben vett bárói rend Mátyás halálakor 36 családot foglalt magában.

11 Közülük tizenkettő (Újlaki, alsólindvai Bánfi, felsőlindvai Szécsi, Kanizsai, Bebek, Losonci, Szentgyörgyi és Bazini Gróf, homonnai Druget, meggyesaljai Morócz, bélteki Drágfi, Frangepán és Korbáviai) Anjou-kori vagy régebbi eredetű, további tizenegy (a Perényiek és a Roz-gonyiak két-két ága, ecsedi Bátori, lévai Cseh, Palóci, Kompolti, Hédervári, gúti Ország és Brankovics) Zsigmond alatt szerezte vagyonát és befolyását, s körülbelül a harmada, tizenhárom báró, ill. bárói család köszönhette felemelkedését Mátyás kegyének (Korvin Jánoson kívül Zápolyai István, Geréb Péter, dengelegi Pongrác Mátyás, a Kinizsi—Magyar atyafiság, Ernuszt János, nádasdi Ongor János, Turóczi György, Egervári László, a szalónaki Paumkircherek, nagylaki Jaksicsok, Szokoliak és monyorokereki Ellerbach János.) Nem érdektelen megvizsgálnunk, mennyire volt azonos az immár elég egyértelműen meghatározott zászlósúri réteg az országos méltóságok viselőivel?

12 Illetve, mennyiben igazolja a gyakorlat azt az elvet, hogy bármely főméltóság viselője hivatala elfoglalásával az országbárók közé emelkedett, akár élethossziglan, akár — esetleg — utódaiban is? Mátyás uralkodása alatt, de egyébként is, kivétel nélkül bárói rangot nyújtott a nádori, az országbírói, az erdélyi vajdai és a szlavón báni poszt viselése; 1465 óta három kivétellel

13 ugyancsak zászlósurakat találunk a macsói bán, 10 Csupor István (talán testvére Mátyás kedvencének, Miklósnak?) a Körös megyei Szarvaskő vár, Monoszló város és 76 falu ura volt 1493-ban történt haláláig, vö. Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete. Bp. 1889. 60. 1. (Az Erdődyek galgóci levéltárának Csupor-anyaga nem található az OL. Iványi-féle regesztái között.) — Garai Bánfi Lőrinc birtokai Darnóc vára, négy kastély és 100 falu, Körös és Valkó megyében (OL. Filmtár. Zay cs. zayugróci lt. C. 29.), amelyektől Ulászló 1493-ban hatalmaskodásai miatt megfosztotta (Erdődy cs. galgóci lt. Iványi-féle regeszták. OL. [a továbbiakban: Gg] 50.2.27.) és csak 1503-ban kapta vissza őket Korvintól (Dl. 37 754). 11 L. a 2. táblát. Tanulmányunk előző részében (a továbbiakban: Engel: Nagybirtok I.) 59 bárói családot vettünk vizsgálat alá, ezek közül az alábbi letűnt családok számíthatók a zászlósurak e helyütt körülhatárolt, szűkebb kategóriájába: Hunyadi, Garai, Ciliéi, Maróti, Marcali, Szécsényi, Csáki, Korógyi, losonci Dezsőfi, Cudar, losonci Bánfi és bátmonostori Töttös. A legelőkelőbb famíliák száma tehát nem igen változott Mátyás uralma alatt sem. 12 A XV. századi archontológiai adatokat Fügedi Erik rövidesen megjelenő tanulmányából vettem a szerző szívességéből, amelyért ezúton is köszönetet mondok. 13 A felsorolt tizenegy legfőbb méltóságot 1465 és 1490 között összesen negyvenhárom személy viselte. Az említett három kivétel: 1. besei Farkas Tamás ajtónállómester (1475— 1477), a Doboka megyében birtokos Kácsik-nembeli harinnai Farkas-családból (Dl. 26 907); 294