AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

A szocialista széppróza kezdeti művelői közül Gárdos Mariska jelentkezik egy gyengébb, s Farkas Antal egy — szegényparaszti témájú — sikerültebb elbeszéléssel.

68 Folytatásokban jelent meg Révész Béla A bestia című hosszabb elbeszélése, s Régi novellák összefoglaló cím alatt a 10. füzet kivételével egy-egy novella minden szám élén, közvetlenül Zigány vezetőcikke után. Magas művészi szinten kapnak hangot írásaiban a szociális problémák, az elesettek, szerencsétlenek sorsa, konfliktusai. A Népszava prózaíróinak hasonló és jó szándékú, de színtelen kísérleteivel nem vethető össze, azok szűk körű naturalizmusán magasan túlemelkedve vált már a tízes években Révész a magyar szocialista irodalom legjelentősebb előfutárává. Szini Gyula A lakáj című drámája nem éri el novelláinak színvonalát. E dráma közlésével a szerkesztők a társadalmi mondanivaló kedvéért engedményt tettek a művészi érték rovására.

69 Aktuális témát érint Bíró Lajos A gyökerek című drámája is,

70 de jelentősebb A szolgák országa című regényvázlatának megjelentetése.

71 A prózában különleges színfoltot jelentenek Balázs Béla írásai. Két novellája jelent meg a Renaissance-Ъап, közülük a Történet a Lógody utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről

12 életművének is egyik legszebb darabja, a Művészet, a Halál, a Szerelem-motívum legsikerültebb feldolgozása. Nagy Lajos Egy délután a Grün irodában című elbeszélésének közlése

7,1 ismét a Renaissance irodalompolitikáját dicséri. Sokan idézik föle kitűnő írás megjelenésének előzményeit. Ebben az esetben is az történt, hogy Osvát visszautasította a novellát, azzal az indokolással, hogy „nem művészet a társadalom arcába köpni". Révész nemcsak súlyos társadalmi mondanivalóját, hanem magas művészi értékét is méltatta. Az 1913-ban a Szobalány címen kiadott Nagy Lajos kötet címadó novellája Hónapos szobában címmel jelent meg a folyóiratban,

74 melyet Kardos Pál feltételezése szerint „a Nyugat bizonyára a már ismert okból nem közölt".

15 Említésre méltó, hogy Nagy Lajos, bár mindvégig egyik legszorgalmasabb munkatársa maradt a Nyugatnak, a Renaissance-ot jobb lapnak tartotta.

76 A folyóirat jelentékenyebb magyar prózai közleményeivel szemben a külföldi irodalomból a költészet emelkedik ki. Strindberg két elbeszélésétől eltekintve versek képviselik a világirodalmat, értékes válogatásban. Három elbe68 Gárdos Mariska: Kilenc hónap. R. 1911. I. 25. 2. sz. 109—119. 1. Farkas Antal: Az eperfa. R. I. VI. 25. 4. sz. 370—374. I. 69 R. I. VII. 25. 6. sz. 522—528. 1., VIII. 10. 7. sz. 611—620. 1. 70 R. II. IX. 10. 9. sz. 6—20. 1., IX. 25. 10. sz. 128—147. 1., X. 10. 11. sz. 240— 251. 1. 71 R. I. V. 25, 2. sz. 106—119. ., VI. 10. 3. sz. 222—234. 1., VI. 25. 4. sz. 320— 334. 1. 72 R. II. IX. 25. 10. sz. 110—128. 1. 73 R. I. VII. 10. 5. sz. 452—468. 1. Részletes elemzését 1. Kardos Pál: Nagy Lajos élete és művei. Bp. 1958, 32—36. 1. 74 R. II. IX. 10. 9. sz. 59—71. 1. 75 Kardos Pál i. m. 78. 1. 78 Gellért Oszkár: Levelezésem a kortársaimmal. Bp. 1955. 18. 1. 215