AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

tartó, helyes értékelésben. Félreismerés, tévedés természetesen adódik, ennek pregnáns példája Gábor Róbert Thomas Mannról írt könyvismertetése vagy Pogány Béla Tömörkény-értékelése. A kritikusgárda tagjai más rovatokból már ismertek, a gyakran szereplők közül említsük Karinthyt, Bálint Lajost, Bölönit, Balázs Bélát, Mohácsi Jenőt, Miklós Jenőt, Relle Pált, Benda Jenőt, Pogány Józsefet, Németh Andort az irodalom, a színház területéről. Ez utóbbi téma jelentős helyet kap a kritikák között, egy-egy szám több darabról is megemlékezik. Általánosságban az elégedetlenség hangján; a színházak jellegzetes stílusát, egyéni játékrendjét hiányolják, az irodalmi értékek és az üzleti érdekek közötti lebegésüket kifogásolják. Külön figyelmet érdemel a Renaissance képzőművészeti munkássága. Négy nagyobb lélegzetű tanulmányon kívül

97 a Kritika rovat is rendszeresen foglalkozik képzőművészeti kérdésekkel. Bölöni György fiatalkori munkásságának legértékesebb darabjai ilyen tárgyú kritikái, a Világ, az Auróra mellett itt publikál közülük szép számmal. A Szépművészeti Múzeum, a Könyves Kálmán művészeti szalon, a Művészház kiállításait bemutató írásaiban (Franciák között, Japánok nálunk, Tiepolo karcai, TölgyessytSl—Glatzig, Greco és egyebek stb.) az akademizmus, a hivatalos művészet és művészetszemlélet ellen lázad, s a korszerű művészi nevelés és érdeklődés programját igyekszik kialakítani. A többi kritikust is — Kürthy György, Várnai Dániel, Lázár Béla, Cserna Andor — főként az foglalkoztatja, miként kapcsolódhatna be a magyar képzőművészet az európai vérkeringésbe. Csontváry képeit mégis tartózkodással fogadja bírálója, meglátja benne az akadémiákat és szabályokat elrúgó egyedit és újat, de félpiktornak nevezi.

98 A rendszeres és igényes zenei kritikák közül" kiemelkednek a Bartókról írott sorok: „. .. végtelenül feszülő egyensúly kezdettől végig; küzdelem, mégis ^iység, farkasszemet nézés, mégis békesség; széj jelhúzás, mégis ércszervezettség ..''. A fél szituált bivatolnokok — a zenehivatalnokok is — bámulatos szimattal érezték meg benne a kommunista kiáltványt; ám fogják be a fülüket: ez nem az ő muzsikájuk."

100 1911. február 6-Í keltezéssel az alábbi sorokat írja Zigány Kürthy Györgynek: „Sajnálom, hogy nem indokolt érzékenysége miatt elhagy. Néha megesik, hogy egyes cikkek kiszorulnak egy-egy számból, de ha később jönnek, azért nem baj, és nem ok a megsértődésre se, mert a Revue nincs időhöz kötve s az appreciációk akkor is lehetnek értékesek, ha nem aktuálisok. Bocsánat a kése97 Cserna Andor: Az impresszionizmus a festészetben. R. I. V. 10. 1. sz. 59—64. L, Bányai Marcel: Művészeti hamisítások és a hamisítás művészete. R. II. IX. 25. 10. sz. 147— 153. 1., Lázár Béla: A velencei kiállítás. R. II. X. 10. 11. sz. 251—256. L, Bölöni György: Noa-noa. R. II. XI. 10. 13. sz. 433—437. 1. 98 Várnai Dániel: Csontváry Kosztka Tivadar képkiállítása. R. I. VI. 10. 3. sz. 284— 290. 1. 99 Állandó munkatársai: Gábor Róbert és Kovács Sándor. 100 Kovács Sándor: Szocialista zene. R. II. XII. 25.. 16. sz. 720. 1. 219